A zserbó egy ízig vérig magyar sütemény. Vitatott az eredete, de a legtöbben úgy tartják, Gerbeaud Emil, svájci cukrászmester alkotta meg, és ez alapozta meg a pesti Gerbeaud cukrászda hírnevét. Egy másik történet szerint az 1958-as brüsszeli világkiállítás alkalmából alkották meg a zserbót. Az biztos, hogy a híres cukrászcsalád nevének magyaros leirata a sütemény neve. Na ennyit a történelemről, most pedig süssünk!
Hozzávalók:
Tészta:
- 450 g liszt
- 200 g zsír
- 50 g cukor
- 20 g élesztő
- 1 db tojássárgája
- 1 dl tejföl
- csipet só
Tölteték:
- 400 g barack lekvár
- 100 g cukor
- 200 g darált dió
Tetejére:
- 200 g étcsokoládé
- 2 ek étolaj
Elkészítés
Az összetevőkből már látszik, ez bizony egy régi recept. És tessék nekem hinni, a zsír nem cserélhető, ragaszkodjuk hozzá! Ettől lesz olyan igazi „békebeli”. Persze lehet választani sertést, vagy szárnyas zsírt is. Szóval ezt elmorzsoljuk a liszttel. Majd ehhez adjuk a tejfölt és az abban előzőleg elkevert élesztőt. Könnyen gyúrható tészta lesz a végeredmény, ezt pedig 3 egyenlő részre kell osztani.
A krém nem egy nagy kaland: egyszerűen össze kell keverni a hozzávalókat. Ha barna cukrot használ, akkor picit karamellesebb, teltebb ízű tölteléket kaphat.
A tésztából nagyjából 20×30 cm-es lapokat nyújtunk és az elsőt egy előzőleg bezsírozott és belisztezett sütőlemezre fektetjük. Jöhet a töltelék első fele, szépen, egyenletesen elkenve, majd erre a második tésztalap. Megint töltelék és végül megint tészta. 180° C-os, előmelegített sütőben kb. 35 perc alatt készre sütjük.
Tipp: A tésztát nem szabad keleszteni és elősütni – így lesz jó szaftos.
Érdemes a sütőből kivett sütit pihenni hagyni egy fél órára, hadd hűljön meg. Ha ez megvan, vízgőz felett az olajjal összeolvasztjuk a csokit, és ezt ráöntjük a tetejére. Jusson belőle mindenhová! Na most jön a nehéz rész: egy éjszakára el kell felejteni az alkotásunkat, mondjuk elrejteni a család elől a spájzba, és megvédeni a majszolástól. Ennyi pihenés kell a zserbónak, ugyanis kellemesen meg is puhul, és összeérnek az ízek. Ezután szép, egyenletes darabokat lehet belőle szeletelni. Nálunk egyébként a széle a legnagyobb kincs, mert azt csak úgy fel lehet zabálni, még akkor is, ha nem érkeztek meg a vendégek!
Jó étvágyat!
