A magyarmezőgazdaság.hu portál írása mintha Dunaharaszti egyik mindennapos konfliktusát írná le tűpontosan.
A cikk szerint a vidékre költöző francia városlakók nehezen szembesülnek azzal, hogy a falusi csendet kakasok kukorékolása, birkák bégetése, harangok zúgása töri meg, a reggeli levegőbe pedig némi takarmány- és trágyaszag is vegyül. A volt városlakók képesek voltak hosszú és abszurd perekbe bonyolódni, és a bíróságok volt, hogy a javukra döntöttek.
„Sok kakast csak az internetes petíciók mentettek meg a fazéktól. Több alperes számára a bírósági ítélet a termelési profil megváltoztatását vagy akár a gazdálkodás megszüntetését írta elő.”
Most szeretnének pontot tenni a civakodás végére, ezért a francia nemzetgyűlés elé került egy törvénytervezet, még pedig azért, hogy jogszabályokban állapítsák meg, mely vidéki településeken milyen érzékszervi hatásokat kötelesek eltűrni a vidéki életre vágyó polgárok. Ennek a jogi eljárásnak az abszurd, és kiszámíthatatlan konfliktusokat kell lezárnia a különböző tartományokban.
Az új törvényben érzékszervi örökségnek nevezik azokat a hangokat és illatokat, amelyek nem tekinthetők a vidéken zavarónak vagy kellemetlennek.
A tervezet tartalmazza az összes régióra jellemző zajok és szagok teljes listáját. A törvény életbe lépése után a hegyvidéken a juhok bégetése vagy kecskék mekegése is az örökség része lesz, ugyan úgy, mint az alföldi területeken a folyékony trágya és a szarvasmarhák „illata”. És azután a templomi harangok zúgása miatt sem lehet majd perelni.
(via: magyarmezőgazdaság.hu)
