A tél beköszöntével és a hosszan tartó fagyok esetén egyre többen merészkednek jégre a befagyott tavakra. Nem árt azonban az óvatosság, hiszen ilyenkor balesetek is nagy eséllyel történhetnek. Köztudott, a hirtelen hőmérsékletváltozások, illetve a tartósan enyhe időjárás nagymértékben megváltoztathatja a jégtakarók tulajdonságait, gyorsan veszélyessé válhatnak.
A szabad vizek jegén tartózkodni csak akkor szabad, ha a jég kellő szilárdságú, nem olvadt, nem mozog. A jégbeszakadásos balesetek különösen veszélyesek, mert a bajbajutott percek alatt kihűlhet, ugyanakkor a mentést megkísérlő személy is kockázatot vállal a sérült megközelítése során. Ha valaki alatt mégis beszakad a jég, és nincs ott más segítség, akkor az a legfontosabb, hogy ne kerüljön a jég alá. Azt kell elérni, hogy felfeküdjön a jégre, és csússzon ki a part felé. Fontos tudni, ha valakit kimentünk a jeges vízből, akkor nem szabad rögtön visszamelegíteni a testet, mert a hirtelen hőkülönbség a szervezetre károsan hat. A bajbajutottat fokozatosan, száraz ruhával vagy pokróccal ellátva kell visszamelegíteni, amíg a mentők a helyszínre nem érnek.
A jég vastagságát nem lehet mindig jól felmérni. A hótakaró alatt mindig vékonyabb a jég. Sebes folyású vizeken, patakbetorkollásoknál, peremeknél, folyókanyarok külső oldalán szintén vékonyabb lehet a jég vastagsága. Az állóvizek jege akkor tekinthető kellő szilárdságúnak, ha vastagsága eléri vagy meghaladja a tíz centimétert.
- Ha ismeretlen a jégfelület vastagsága, akár kopogtatással vizsgálja meg!
- Kerülje a repedéseket, töréseket!
- Tartsa meg a kellő távolságot a többiektől a jégen, így kisebb lesz a felületre nehezedő terhelés.
- Recsegéssel „jelez” a jég ezt mindig vegye komolyan!
- Ha megreped Ön alatt a jég, akkor feküdjön hasra és lassú mozdulattal csússzon a part felé.
- Egyedül, sötétben, korlátozott látási viszonyok mellett, és folyó vizeken soha ne merészkedjünk a jégre!
