Minden fizikai megnyilvánulásunk, megjelenési formánk a belsőnk kivetülése: ha éppen szárnyalunk, boldogok és kiegyensúlyozottak vagyunk, tele jó ötletekkel, vagyis, ha minden kerek, a testbeszédünk is utánozza a hangulatunkat. Bátrabban mutatjuk meg magunkat, nagyobb teret kívánunk, a tartásunk is peckesebb és éreztetjük a világgal, hogy minden rendben van.
De ennek ellenkezője is igaz, ha nem igazán érezzük magunkat jól a bőrünkben, tele vagyunk rossz hírekkel, veszteségekkel, az bizony meglátszik kívül is. Nem igazán kívánunk peckesen járni ilyenkor igaz? Inkább elbújdokolnánk a világ elől, összehúzzuk magunkat olyan kicsire, hogy még véletlenül se érhessen bennünket további támadás. Ismerős?
Ha a fentiekből indulunk ki, akkor rájövünk arra, hogy nem csak a bensőnk mutatkozik meg a fizikai valónkban, hanem a testi állapot is tudja „befolyásolni” a pszichénket.
A test és lélek kapcsolata oda-vissza működik.
Amikor foglalkozunk a fizikai testünk jóllétével, pld. nyújtunk, mobilizálunk, figyelünk a tartásunkra, egyszóval a testünk jól érzi magát, ez kihatással lesz az idegrendszerünkre. Ha a tested a kiegyensúlyozottság, a harmónia és megnyugvás irányába törekszik, akkor a „belsőd” is úgy értékeli, hogy „ó minden rendben van, biztonságban vagyok”.
Én jógapózokat tanítok, amelyek hatással vannak a fizikai testünkre. De a jóga túlmutat a fizikai gyakorláson. A jóga tudatosságra tanít. Tudatosan „használjuk” testünket, attól függően, hogy éppen mi a célunk az adott testrész munkájával. A sok mellkasnyitás nyitja a szív terét, ami – valljuk be – manapság igencsak bezárult, vagy ott a sok egyensúlyi gyakorlat, ami egyensúlyt teremt mentális és érzelmi síkon is.
Tudományos kutatások igazolják a test és elme kapcsolatát, csak meg kell tanulnunk figyelni. Befelé (is) figyelni.
Ha tudatosak leszünk testünk jelzéseire, akkor kideríthetjük azt is, hogy miért sértődött meg a lelkünk.