Nemrégiben külföldön jártam. Reggel felfedezőútra indultam, ahol is a legelső szembe jövő úriember rám mosolygott és köszönt. Először csak visszadünnyögtem valamit. Gondoltam, oké, pasi, ismeretlen vagyok itt, biztos akar valamit. Mentem tovább, bámészkodtam a számomra ismeretlen úton. Jött velem szembe egy idős, kutyát sétáltató hölgy, babakocsit tologató anyuka, kertész, aki épp füvet nyírt…. Kitalálod mi volt a közös bennük? Igen: mosolyogtak. Az az igazság, hogy nagyon megtetszett ez a móka nekem, és úgy mentem tovább, hogy én köszöntem előre mindenkinek és mosolyogtam. Nem ám csak úgy, hogy megemeltem a szám széleit, hanem szélesen, őszintén. Azt éreztem, hogy kihúzom magam és alig várom, hogy találkozzak valakivel. Mosolyogtam és köszöntem és mentem és mosolyogtam……mindenkire. És visszamosolyogtak.
Az igazi, őszinte mosoly nemcsak arra hat, aki mosolyog, de a környezetére is. A mosoly ajándék, ami nem kerül(ne) semmibe, de mégis fukarkodunk vele. Pedig a mosoly gyógyít, jót tesz a léleknek. Mosolygáskor termelődő endorfinok erősítik az immunrendszert, csökkentik a stressz-szintet, megnyugtatnak és boldogítanak. A mosoly nem csak arra hat, aki adja, hanem arra is, aki kapja.
Láttál már csecsemőt mosolyogni? Ő nem mérlegeli, hogy ki méltó a mosolyára és ki nem.
Van kedved velem játszani? Tanulj meg újra mosolyogni és tedd szebbé valakinek a napját, nem tudhatod milyen hatással lehet egyetlen mosoly is valakinek az életére.
Szóljon ez a mai nap a mosolygós találkozásokról! Ha ma összefutunk valahol a városban és rám mosolyogsz, tudom, hogy olvastál. Ha tetszik ez a kis játék, akkor add tovább, ne légy szűkmarkú, mosolyogj, mosolyogj, mosolyogj…
