Kinek van erre ideje, mi kell hozzá, hol tudom csinálni és még ezer olyan kérdés merül fel, ami a halogatás útja felé terelgeti az embert. Ha beszélgetek valakivel erről a témáról vagy technikáról, azt érzem néha, hogy egy idegen bolygóról érkezett lényként tekintenek rám.
Azt látjuk a mindennapokban, hogy egy közel fénysebességgel rohanó világban élünk, ahol folyamatos cselekvési kényszer van belénk kódolva, és egyszerűen képtelenek vagyunk megállni, és csak nézni ahogy a fűszál növekszik. Azzal a tudattal vagyunk átitatva, hogy aki megáll és elidőzik, avagy éppen csak nem folytat semminemű berögzült termelőfolyamatot, az haszontalan része a társadalmunknak és egy horgonyt képez a család előrehaladásában. A valóság eközben ennek éppen az ellenkezője, hiszen aki tud időt szakítani magára, az sokkal kiegyensúlyozottabbá válik a mindennapokban, és tartópillére lesz a szeretteinek, barátainak.
Bizonyított tények sora mutatja azt, hogy aki meditál, vagy valami meditációhoz közeli tevékenységet végez, azoknak az embereknek nem ismeretlen a lelki béke kifejezés, A meditáció egy folyamatos gyakorlás útján elsajátítható „belső utazás”. Az énidő gyakorlása pedig ettől egy egyszerűbb, viszont fontosságát tekintve egy szinte elengedhetetlen időtöltés kellene, hogy legyen minden ember életében. Az énidő valójában minőségi idő eltöltése saját magaddal, ahol meghallod a lelked szavát és bánatát, amit amúgy elnyom az anyagi világban lévő folyamatos fehér zaj. Aki minden nap ad 10 percet magának, kütyük és minden egyéb eszköz nélkül, könnyedén megtapasztalhatja azt, hogy egy merőben új arcát fogja megismerni a saját lényének.
Ha tanácsot kérnétek tőlem, hogy miképpen tudnál a munkahelyeden jobban teljesíteni, vagy miként tudnál jobb anya vagy éppen apa, testvér lenni, figyelmesebb, türelmesebb barát, ezt mondanám:
Ajándékozd meg magadat napi 10 perccel úgy, hogy csak magadra figyelsz, nincs zavaró kütyü elérhető közelben. A gyakorlat elsőre nevetségesen könnyű, miközben a valóság az, hogy a neveltetésünknek és szocializáltságunknak köszönhetően ez egy nagyon nehéz feladat.
Csak legyél csendben, ne beszélj senkivel a gondolataidra és az érzéseidre figyelj. A percek lassan fognak telni, viszont napról napra jobban és jobban fogod élvezni. Valamilyen rendszerességgel iktassál be időt arra is, hogy ha van egy kedvenc könyved olvassál kicsit, vagy ha teheted menjél ki sétálni a parkba, kertbe, a lényeg, hogy csinálj olyan dolgokat melyek a feltöltődésedet szolgálják. Ez a napi 10 perces rendszeres „elvonulás” addiktív és könnyedén egy apró rituálévá tud fejlődni az életedben, ami megint csak a javadat fogja szolgálni.
Meghallani és megismerni saját magunkat, az életünk és a létezésünk céljának megismeréséhez vezető úton tett első lépés, ami egy rettentően izgalmas utazás.
