“Apa! Én nem vagyok fáradt! Én energiás vagyok!”
“Alvást felejtsd el. Ha nem a hasa fáj, akkor jön a foga.”
“Szex? 5 lopott perc. Ha szerencséd van heti 1 belefér.”
“Énidő? Na, az nincs többé.”
“Xbox-on most pörgess ki minden játékot, mert ha megvan a gyerek a konzolt adhatod is el.”
“Film? Sorozat? Disney Channel meg Mancs Őrjárat.”
A család, barátok, ismerősök azonnal rátok zúdították saját tapasztalataikat, traumáikat és biztosítottak róla, hogy az eddigi kényelmes, izgalmas, jólétben és jól létben tengetett napok mennek a kukába, mert jön egy 3-4 kilós, 90 decibelre képes poronty, aki feje tetejére állít mindent.
A rossz hír az, hogy nem mondanak teljesen hülyeséget. A jó pedig az, hogy a helyzet nem annyira vészes. Persze rengeteg szívás vár rátok. Tényleg LEHET hasfájós. Tényleg LEHET, hogy megszenvedi a fogzást. Tényleg LEHET, hogy évekig nem alszik végig egy éjszakát sem. De az is benne van a pakliban, hogy ezeket simán megússzátok.
Viszont fogtok halálosan aggódni az orvosi rendelő folyosóján ülve a lázas gyerekkel az öletekben. Szívinfarktus fog kerülgetni benneteket, amikor összetöri magát játék közben. Utálni fogjátok, hogy fejből tudjátok a Bing nyuszi összes részének forgatókönyvét és az összes Kalap Jakab dalszöveget. Fogtok azon szorongani, hogy elég jól csináljátok-e?
Arról viszont kevesebb sztori jön szembe, hogy milyen pozitív dolgokat fogtok átélni, amiket másképpen sohasem.
Például el fogtok gondolkozni azon, hogy hogyan növesztett magának humorérzéket azelőtt, hogy szobatiszta lenne. Próbáltok majd röhögést visszafolytani amikor a rotavírus elleni oltást finom permet formájában köpi a gyerekorvos arcába. Diadalittas arccal vonultok majd az utcán kézenfogva a gyerekkel a “nekem csak apa foghatja a kezem” kijelentés után.
És este amikor a kanapén ültök, a gyerek hozzátok bújva nézi a mesét a TV-ben, akkor az első gondolatotok lehet, hogy az lesz, hogy a Mancsőrjáratból nagyon hiányzik egy sintér. De aztán jön egy érzés, hogy ha mostantól semmi más nem történne az idők végéig, csak ott ülnétek összebújva, akkor csak azt éreznétek, hogy “Köszi, nekem megvan mindenem.”
Szóval, a rengeteg rémtörténet, szorongás és a bizonytalanság ellenére próbáljatok hinni nekem. Ez nagyon jó lesz. 🙂
