Tibor taksonyi legény, de ez nem akkora baj, vágnák rá a tréfás kedvű helyi svábok az örök civódás jegyében. A nagyszülei voltak Harasztiak, így feleségével Zsófival és kislányukkal a nagymamától örökölt házban élnek most is. Ő azon kevés férj egyike, aki dátumra tudja, sőt órára, hogy mikor csattant el az első csók közöttük, mikor jöttek össze.
Tibor a Dunaharaszti Területi Gondozási Központ vezetője, azaz hozzá tartozik az idősellátás. Annak ellenére lett a szociális szféra elkötelezett munkatársa, hogy saját bevallása szerint nagyon gázos kamasz volt. Azt mondta, hogy szerinte a mai napig tartja a Baktay gimiben az egy év alatt felhalmozott igazolatlan órák rekordját, 296 ilyet zsebelt be. A viharos középiskolai évek után következett a felsőoktatás, ahol egy kis kitérő után valóban a szociális szférában találta magát. Először kipróbálta, hogy bírja-e egyáltalán, így elment önkénteskedni a főváros egy hajléktalan melegedőjébe. Jól vette a saját maga állította akadályt, és következett a gyermekellátás, majd mivel nagyon rátermett volt, az idősgondozás lett a cél.
Tibiben imádom azt, hogy képes a legnagyobb problémát is könnyeden tálalni, és látni a szemeiben, hogy a szociális szféra, annak minden nehézségével, az ő világa. Ma pedig vendégfőszerkesztőként próbálja ki magát. Jó lesz!
Jó munkát, Tibi!
