“Mert a mama szándékosan elfelejt mindent!”

//Schmidt Tibor
idosnokeze_freepik_EyeEm_250910

képünk illusztráció, forrás: freepik / EyeEm

Ezt a mondatot egy idős kliensünk lányától hallottam pár évvel ezelőtt. Bár elsőre viccesen hangzik - hiszen hogyan lehetne szándékosan elfelejteni valamit - ebben a mondatban benne van a kimerültség, a tanácstalanság, a kétségbeesés is.

Egy ilyen helyzetben a feszültség mindkét fél részéről fokozatosan egyre nagyobb lesz.

Az idős embernek mentális vagy fizikai (szerencsétlen esetben mindkettő) készségeinek hanyatlásával kell szembenéznie. Nem úgy megy a mozgás, mint régen, nem úgy megy az emlékezés, a gondolkodás, mint régen. Az új dolgok ijesztőek lehetnek, egy-egy feladat nagyobb kihívást jelent, mint korábban. Vannak dolgok, amiket segítség nélkül már nem tudnak megoldani. Ez a helyzet dühítő, ijesztő, elkeserítő lehet.

A fiatalabbaknak pedig szembe kell nézniük azzal, hogy a korábban teljesen önálló szüleik egyszer csak nem olyan önállóak többé. A segítségnyújtás iránya megfordul. Időt, energiát, akár pénzt kell találni arra, hogy azon segíthessenek, aki születésük óta a biztos hátteret jelentette.

Ez a helyzet mindkét generációnak nagy kihívást jelent. Meg kell küzdeni a saját és a másik fél egójával, feszültségeivel úgy, hogy az addig használt kommunikációs rutinok, megszokások nem segítenek.

Gyakran tapasztaljuk, hogy az egyik megszokás, ami mindenkit hátráltat ebben a helyzetben az, hogy az idősebb generáció tagjai nem kérnek segítséget. Inkább megpróbálják egyedül megoldani a problémáikat, vagy egyszerűen lemondanak bizonyos dolgokról. Emiatt azonban kár lenne hibáztatni őket. Ha valaki 60 éven keresztül minden kihívással meg tud küzdeni az nem könnyen adja meg magát a gondolatnak, hogy egyedül már nem megy.

A fiatalabbnak pedig nem elég, hogy el kell fogadni és feldolgozni az új helyzetet, de egy csomó új ismertet is magukra kell szedniük. Orvosokkal és nővérekkel ismerkednek meg, az egészségügyi és szociális ellátórendszer rejtelmeiben merülnek el és felfedezik fel az azokon tátongó lyukakat.

A megoldás kulcsa ebben a helyzetben egyrészt a türelem, ami persze nem mindig jön könnyen, de annál hamarabb tud elfogyni.

Másrészt, hogy akármilyen nehéz, megtanuljunk segítséget kérni és elfogadni.

Kérjünk segítséget a családunktól, barátainktól, szomszédoktól, közösségünktől, a városunktól.

 

A városban működő szociális intézmények:

Dunaharaszti Területi Gondozási Központ
2330 Dunaharaszti, Akácfa utca 2/A.
+36-30/491-2413
dhter.gond@dunaharaszti.hu

Szolgáltatások:

  • Nappali ellátást nyújtó idősek klubja
  • Étkeztetés
  • Házi segítségnyújtás
  • Jelzőrendszeres házi segítségnyújtás (Gondos óra)

 

Dunaharaszti Család- és Gyermekjóléti Szolgálat
 2330 Dunaharaszti, Andrássy Gy. u. 14.
+36-70/682-1301
+36-24/531-341
gyermekjolet@dunaharaszti.hu

 

Dunaharaszti Város Polgármesteri Hivatalának Igazgatási Irodája, szociális ügyek:
2330 Dunaharaszti, Fő út 152.
+36-24/504-424
domeorsolya@dunaharaszti.hu

(Schmidt Tibor)