Vannak az életben furcsa véletlenek, amelyek tanítják is az emberfiát. Még kedden került hozzánk egy talált, alig másfél hónapos kiscica. Bújós, kedves kiskandúr, aki a legjobban az ölemben érezte jól magát, miközben én dolgoztam. Az egyik szomszédunknak megtetszett, így ő örökbe is fogadta. Nagyon jó helye lesz, hiszen két kisgyermek is örömmel fogadta és az ott élő kutyusok is farokcsóválva örömködtek az új családtagnak.
Tényleg abban a pillanatban, amikor átadtuk a kiscicát az új gazdinak, megjelent a testvére. Ugyanolyan cirmos, ugyanolyan korú és persze ugyanazon a környéken. Most neki keresünk egy felelősségteljes családot.
Ha, úgy érzi, hogy jó gazdája lenne a képen látható kiskandúrnak (mi most Miskának hívjuk, ha rosszalkodik akkor Mihály), aki sokat beszélget az emberekkel, keresi a társaságukat és szeret játszani. Ám amikor elfárad beleájul az ember ölébe, némi dorombolás mellett.
A szerkesztőségünk szinte mániákusan ment állatokat. A két kutyánk is mentvény, és Kukás Márton, a szerkesztőségi macska is egy szeméttelepről került elő pár éve. De volt már dolmányos varjú fióka is, akit addig etettünk, amíg ki nem tudott repülni, találtunk nyulat, sérült énekesmadarat, galambot, vagy éppen segítségre szoruló sünt. Ha baj van, nem kérdezünk, segítünk, leginkább csendben, nem szólva róla. Egy jó ideig a dho felületén a „szerdai kedvenc” rovatban gazdakereső állatok jelentek meg minden héten. Ez a rovat hamarosan újra indul.
Most azonban azért tettünk kivételt, és mondjuk el, hogy íme itt egy újabb mentvény, mert egyrészt szeretnénk gazdát találni ennek a csöppségnek. A másik ok, amiért ez a cikk megszületett, hogy ismét (sokadjára) felhívjuk a figyelmet a felelős állattartásra. Dr. Kása-Richlach Mónika, aki egyik vendégfőszerkesztőnk volt a szabadságunk alatt, éppen ebben a témában írt egy nagyon jó cikket, pont a cicákról.
Tarthatatlan és elfogadhatatlan, hogy emberek úgy tartanak macskákat (kutyákat, vagy bármilyen állatot), hogy nem gondoskodnak róluk megfelelően. A cicák nemkívánt szaporulatának megakadályozásának módja nem az, hogy egyszerűen kiteszi, vagy megöli a kis állatokat a „gazda”, hanem az ivartalanítás. Az sem lehet indok erre, hogy ez költséges. A felelős állattartás egyik alappillére az, hogy mielőtt belevág az ember, felméri, hogy tudja-e viselni minden körülmények között ennek anyagi terheit. A macskák ivartalanítása ráadásul az életüket is védi, hiszen a párzási időszakban, főleg a kandúrok elég veszélyesen élnek, elővigyázatlanok, és gyakran autók elé kerülnek.
Miskáért a szerkesztőségünk elérhetőségein lehet jelentkezni, természetesen ivartalanítási kötelezettség mellett, és szeretnénk majd azt is megmutatni, hogy hová kerül, hogyan boldogul új életében.
Hajrá Miska!