Sokszor hallani mostanában, hogy milyen önzők az emberek. Mindenki magával foglakozik, nem fontos a másik.
Szerintem ez nem így van. Ezt saját életemben is tapasztalom, de a közösségben, ahol dolgozom Dunaharasztiban, még inkább.
Munkaidőmet olyan helyen töltöm, ahol az állami támogatásokon, pályázatokon kívül rendkívül sokat számítanak a cégek, szervezetek, magánemberek adományai. Természetesen nagyon fontosak a pénzbeli adományok, de ugyan így az élelmiszer, a tárgyi hozzájárulások is, valamint az oda szánt idő.
Egy Alapítványhoz tartozni sok szempontból tanulságos. Azt hiszem itt különös módon meg lehet tapasztalni, hogy mennyi az adakozó kedvű ember ebben a városban is. Az itt töltött idő alatt számtalan olyan élményben volt részem, ami ezt megerősítette. Nem kezdek felsorolásba mindazon ajándékokról, segítségről, amelyeket az itt élő emberektől, szervezezetektől kaptunk.
Egyrészt félek, hogy akaratlanul kifelejtenék valakit, valamit. Másrészt annyira sok ilyen történésben volt, van részünk, hogy nem is tudnám felsorolni.
Egyetlen dolgot emelnék ki, ami az apró dolgok fontosságát is megerősíti. Évekkel ezelőtt egy születésnapra készültünk, ahol szerettünk volna egy teaházat is csinálni. Ehhez kevés csészénk volt, pénzt abban az időben erre ne tudtunk szánni. Az egyik sérült barátunk a reggeli imájába belefoglalta ezt a hiányt. 1 órával később begurult a kertbe egy autó, kiszállt egy férfi, aki adományba kávés-, és teáscsészéket hozott. Nekünk ez az apróság a lehető legnagyszerűbb módon történt.
