Ez a vidra éve

//Tóth Gábor
Európai vidra, forrás: freepik / bearfotos
Most először kerül ez a vízhez kötött életmódú ragadozó, és környezete a figyelem középpontjába. A Ráckevei Duna zegzugos nádasai, rejtett élőhelyei is otthonául szolgálnak.

A Vadonleső Program immár hetedik éve választja meg azt a védett vagy fokozottan védett, többnyire közösségi jelentőségű őshonos emlősfajt, amelyre szeretné egész évben ráirányítani mind a szakmai közösség, mind pedig a társadalom széles rétegének figyelmét, hívja fel a figyelmet a vadonleső.hu.

A vidrák Magyarországon szinte minden olyan vizes élőhelyen megtalálják életfeltételeiket, ahol kisebb testű halak, vízi gerinctelenek élnek, és ahol a számukra alkalmas búvó- és szaporodóhelyek is rendelkezésére állnak. Legjelentősebb élőhelyei a természetes tavak, a halastórendszerek és nagyobb patakok, folyók, árterek, mert ezekben egész éven át táplálékhoz jutnak.

Sikerként említhető, hogy az élőhelyük és a faj speciális védelmének eredményeképp az 1990-es évek végétől egyre több országban ismét gyarapszik állománya, hazánkban is stabil populációkat alkot. Ennek részben az is az oka, hogy a hazai vizek kevésbé szennyezettek, továbbá a nagy kiterjedésű halastórendszerek kedvezőek a vidrák számára (ahol elsősorban a legyengült, kisebb testű, gazdaságilag értéktelen halakat fogyasztja).

Egy jó kiránduláson, az RSD partján akár még vidrával is találkozhat az ügyes szemlélődő.

Aki pedig inkább olvasgatna, annak Fekete István Lutra című regénye például egy pompás vidralegényről szól, aki elhagyja vízalatti otthonát és kalandos vándorútra indul.

 

(vadonleső.hu)