Az ovisok megismerkedtek az indiánok életével: hol és hogyan éltek, mit viseltek, mit ettek, mivel töltötték a szabadidejüket, milyen kapcsolatban voltak a természettel stb. Minden gyermek saját indiánpólót festett, indián nevet választott.
Mivel az indiánok törzsekben éltek, a táborozó csoportok is törzsekké váltak, törzsi nevet választottak maguknak, és beavatási szertartáson vettek részt. Az így alakult törzsek, az Apacsok, a Sziúk, a Tűzmadarak, a Csikaszók és a Navahók egy egész héten át rótták a hegyeket, völgyeket, betörték a vadlovat, szelték a Duna vizét, bölényre vadásztak, a Helytörténeti Múzeumban megtekinthették az indiánok életét bemutató kiállítást… Útjuk során, a törzsfőnökök (óvónénik) segítségével rengeteg ismerettel gazdagodtak az őket körülvevő növény és állatvilágról. Zöldszives szemlélettel barangolták be Dunaharaszti természeti kincseit, megismerve a Zöld Szív 10 pontját.
Az indiánok minden nap visszatértek táborhelyükre az óvodába és ebéd után a földön pihenve enyhítettek útjaik fáradtságán. Egy kis pihenés után a fák árnyékában a saját készítésű indiánsátorban hűsöltek, íjjal célbalövést, labdával célbadobást gyakoroltak, kézműveskedhettek.
A hét folyamán teljesítették a Zöld Szívesek 7 próbáját és kiérdemelték, hogy óvodánk Zöld Tündére igazi Zöldszivesekké nyilvánítsa őket. Ezt egy eskütétellel erősítették meg és átvehették Zöld Szíves igazolványaikat.
A törzsfőnökök csapata, azaz az óvónénik és az óvoda köszöntet mond azoknak, akik segítették az egész hetes táborztatást:
- Szilágyi Anikónak és a Szilágyi Lovasudvarnak az egész heti lovaglás biztosításáért, azért amilyen kedvesen és figyelmesen vezették be gyerekeket a lovak világába,
- Gál Tímeának az egész heti finom péksüteményért, amivel a kis indiánok éhségét csillapították.
- Rónai Jánosnak, aki a vadvizen kalauzolta motorcsónakjával az indiánokat,
- A Helytörténeti Múzeumnak, ahol megismerhették a gyerekek az indiánok eszközeit, életmódját, szokásait.
- A szülőknek, akik eszközökkel támogatták a táborozókat.
