Langó Katalin fotói, Laukó Pál festőművész képei és Vizsolyi János szobrászművész alkotásai külön-külön is nagy értéket képviselnek. Együtt azonban plusz tartalommal, erővel ruházzák fel egymást. A Laffert Kúria kertjében, teraszán és odabent is könnyed fémszobrok határozzák meg a teret. Vizsolyi János művei úgy mutatnak emberi alakokat, mozdulatokat, lágy anyagokat a maguk formátlan formaiságában, hogy közben nehéz fémből, sőt hulladék fémből készültek.
Langó Katalin fotográfiái különös, képtelen helyzetű tárgyakat örökítenek meg. Megfogják a mozdulatlanság pillanatát, kihasználva a fotográfia adta alap lehetőségeket, de fel is borítva szabályait.
Közben pedig Laukó Pál festőművész képei olyan egyébként papíron megjelenő alkotások, amelyek gyakran a puha textil látszatát keltik, mint egy-egy szőnyeg kacsintanak vissza a nézőre, hiszen mintázatuk, formájuk mély jelentést hordoz.
A Laffert Kúriában látható tárlat nagyszerűen vonultat fel olyan alkotókat, akik képesek valami mást, az alapként használt anyagtól, formától eltérőt, meghökkentőt alkotni. És ez a világ köszönt vissza a megnyitón is, hiszen Kárpáti Dódi (Quimby) hangképei, sajátos módon, gyakran teljesen kifordultan jeleníttettek meg hangokból láthatatlan képeket, hangulatokat. A lekottázhatatlan abszurditás fogalmazódott meg.
A kiállítást Lehel Endre festőművész, Dunaharaszti Város alpolgármestere nyitotta meg.
