Régi „harasztiként” sok embert ismerek, akkor is voltak találkozásokra alkalmas terek, programok, de sokkal szűkebb lehetőségeket adtak számunkra.
Dunaharaszti lakossága régen is összetartó és egymásra figyelő volt. Gyerekként tudtam, hogy mindenkinek köszönni kell és a szomszédokkal mindig jóban kell lenni. Ez utóbbi jó viszonynak köszönhetem azt, hogy a lakáskulcs híján a szomszéd nénihez bemehettem iskola után, amíg a szüleim nem értek haza.
Sok családot ismerek és azt tapasztalom, hogy ezek a jószomszédi viszonyok most is jól működnek, a Dunaharasztin élő emberek képesek kisebb vagy akár nagyobb közösségeket létrehozni és életben tartani. Az itt élők nyitottak, segítőkészek és hatalmas erőket képesek megmozgatni, ha városunk jó hírnevéről van szó.
Örömmel olvasok arról, hogy Dunaharasztin sok olyan közösség van, ahová bármikor csatlakozhatunk, érdeklődési körünknek, elhivatottságunknak megfelelően.
Dunaharasztin széles a kultúrához való hozzáférés lehetősége, van itt képzőművészet, kiállítás, zene, koncert, tánc. A gasztronómiai terek változatosak, kiskocsmák és kávézók, éttermek, kifőzdék és cukrászdák kelletik magukat az utak mentén. A fiatalok közösségi tere, a gördeszka pálya, a Gyere be-ház programjai, a Duna parti sportolási lehetőségek, játszóterek, a felnőtt sportpályák a város több helyszínén is elérhetők. Az üzletek áruválasztéka bőséges, a városi rendezvények színesek, minden korosztályt megszólítanak. Ügyeinket helyben intézhetjük, néha csupán egy szabadnap és jókedv kell hozzá.
Van itt mozgás, nyüzsgés és sokaság, de én (és bízom benne, hogy Önök is) szeretek ebben a folyton változó és fejlődő közösségben, Dunaharasztin élni.
Ahogy Marcus Aurelius üzeni:
”Ahol élni lehet, ott jól is lehet élni!”
