Apa és fia egy műhelyben

//Mannheim Martin
mannheim-martin_squash_dho_20241004

Mannheim Martin, fotó: dho

Kicsi koromban talán még én sem hittem volna, sőt nem is gondoltam volna, hogy egyszer a szüleim nyomdokába fogok lépni.

De kezdjük is talán a legelején, szüleim kitartó és odaadó munkával felépítettek egy olyan létesítményt Dunaharaszti szívében, ami akkoriban nem egy hétköznapi és ismert közéleti kikapcsolódási hely volt.

Immáron 25 éve ennek.

Én már ebbe születtem bele, mondhatni már anyatejjel szívtam magamba a sportolás iránti szeretetet. Kérdés sem volt, hogy melyik sportot fogom választani, egyértelmű, hogy a fallabda lett az. Emlékszem, hogy mindig csak azt hajtogattam a családomnak és vendégeknek, hogy “ütőzzünk, ütőzzünk”. 6 évesen elkerültem az első edzőmhöz, akivel rögtön kemény munkába kezdtünk, majd 9 évesen elindultam az első versenyemen.

“…ütőzzünk, ütőzzünk…” – a kicsi Mannheim Martin, forrás: családi archívum

Az idők során sem csökkent a squash iránti szeretetem, talán csak egy kicsit átalakult az életemben. A versenysport jelenleg hátrább szorult és egy kicsit más irányba ment a fókusz. Jelenleg a kis családi vállalkozásban én vagyok az, aki a fallabda részét vezeti a fittnesz teremnek. Büszke vagyok magamra és nagyon hálás a szüleimnek, hogy mindössze 20 éves koromra nemzetközileg elismert edzői papírral rendelkezem és egyre több játékossal a saját egyesületemben.

Mannheim Martin, fotó: dho

Édesapámmal közösen csinálunk szinte mindent már, rendelések, anyagbeszerzés, szerelések és még sorolhatnám. Szépen lassan, úgy próbálom levenni a terhet róluk, hogy 25 év kőkemény munkát követően, idővel átveszem a klubbot.

Szüleim sosem erőltették azt, hogy én ebben a szakmában dolgozzak, de nekem eszembe se jutott, hogy másba kezdjek. Szüleim kitartó munkája nagyon motivál, mind a tanulásban, mind a sportban.

(Mannheim Martin)