Sokat köszönhetünk annak, hogy a Tájház megalakult. A rendezvényekre, bálokba eljártak, ahova engem is mindig magukkal vittek. Tudatosan építették fel a nemzetiséghez való kötődésemet. Minden az első népviselettől kezdődött, az oviban büszkén viseltem nagypapámtól örökölt kalapomat. Általános iskolába és gimnáziumba nemzetiségi tagozatba kerültem, ahol mindennapos volt a tradíciók ápolása.
Természetes volt, hogy a Haraszti Fiatal Svábok Egyesületében tagként szeretnék részt venni. Aminek azóta is szervező tagja vagyok. A táncok közben és az úton, egy-egy fellépésre menet dúdolgattunk ismert dalokat. Számunkra ez csak egy szórakozás volt, mikor ezt a tánccsoportunk vezetője meghallotta, lelkesen azt mondta hogy „ti lehettek a Haraszti Backstreet Boys”. Mi öten fiúk, három különböző faluból összeálltunk, és megalakult a Dreidörfler Buam Férfikórus. Azon nyomban megragadtuk az alkalmat, és izgalommal vártuk az első próbánkat. Kezdetben saját és helyi bálokban mutattuk meg tudásunkat, majd időről időre szomszédos sváb településeken és országos rendezvényeken lépünk fel. Szerencsére már addig jutottunk, hogy válogatjuk dalainkat, egészen a hagyományos népdaloktól a bulizósabb német slágerekig.
Sajnáljuk, hogy nagyapáink ezt már nem láthatják, de a mi gyermekeinknek mindenképpen tovább szeretnénk ezt adni.
