Számos kevésbé ismert szakember vagy akár „gyakornok” járta egykor az országot, nekik köszönhetően pedig szinte nincs olyan magyarországi vagy határon túli település, amelynek neve ne szerepelne az MTA Zenetudományi Intézetének polcain. Így van ez városunk nevével is.
Több száz vagy akár ezer feldolgozásra váró népdallejegyzés és – hangfelvétel várakozik jelenleg is a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének Népzene – és Néptánckutató Archívumában. Pontosan itt várakozott egy Dunaharaszti nevével ellátott dosszié is, egészen 2024 elejéig, amikor a Blumenstrauss Kórus hivatalos úton kikérte a gyűjtés anyagát, ezzel pedig megkezdődött egy hosszú-hosszú utazás a népdalok megismerése felé.
Bár a gyűjtés anyaga alig több, mint húsz népdalt tartalmaz, ezek egytől egyig kincsnek számítanak a magyarországi német népzenében. Szokásdalok, névnapi köszöntő, de még az oly ritkán fellelhető sváb népi balladák közül is több előkerült, ráadásul olyan balladára is bukkantak a helyi hagyományőrzők, amelynek dallama és szövege még a dunaharaszti svábság származási területéről érkezett ide őseinkkel együtt.
De nem csupán a dalok jellege vagy szövege teszi különlegessé ezt a gyűjtési anyagot. Egy részüket Schöller Mária népzenekutató alig több mint tíz évvel a II. világháború végét követően jegyezte le, egy olyan időszakban, amikor sokan még megszólalni sem mertek anyanyelvükön, nemhogy egy „hivatalos személy” jelenlétében tegyék ezt. Legyünk hát hálásak az adatközlők bátorságáért, akiknek köszönhetően ma is velünk vannak ezek a népdalkincsek!
Hamarosan pedig ismét felcsendülhetnek eredeti otthonukban, Dunaharasztin, így mindannyian megismerhetjük, mit is énekeltek jókedvükben vagy épp bánatukban felmenőink.
