A legismertebb húsvéthétfői szokás a locsolkodás. A hagyomány szerint a fiúk és férfiak vízzel vagy kölnivel locsolják meg a lányokat, hogy azok egészségesek és szépek maradjanak. A locsolásért cserébe hímes tojás, édesség vagy akár egy-egy pohár ital is jár. A versmondás, a tréfás rigmusok sok helyen ma is részei ennek a szokásnak, bár egyre inkább a kölnis, szelídebb forma terjedt el.
A hímes tojás a húsvét egyik legfontosabb jelképe. Nemcsak ajándék, hanem a termékenység, az újjászületés és az élet szimbóluma is. A tojásdíszítésnek gazdag hagyománya van: a viaszolt, karcolt vagy festett minták generációról generációra öröklődnek.
Húsvéthétfőhöz számos vidám közösségi esemény is kapcsolódik. Sok településen szerveznek ilyenkor hagyományőrző programokat, táncházakat, tojáskeresést vagy éppen ügyességi játékokat, amelyek a fiatalabb generációk számára is élményszerűvé teszik az ünnepet.
A magyarországi sváb közösségek húsvéti szokásai külön színt visznek az ünnepbe. A „Wasserspritzen”, vagyis a vödörrel, kútról hozott vízzel való locsolás egykor sokkal markánsabb formában volt jelen, mint a mai kölnizés. A fiatal legények gyakran csoportosan járták a házakat, és nem ritkán alaposan „megöntözték” a lányokat. A locsolást énekszó és jókedv kísérte, a vendéglátók pedig bőségesen kínálták a hagyományos ételeket és italokat.
Húsvéthétfő tehát egyszerre őrzi a múlt hagyományait és ad lehetőséget a közös ünneplésre. A locsolkodás, a tojásfestés és a vidám együttlétek mind azt erősítik, hogy az ünnep nemcsak a hitről, hanem az emberi kapcsolatok ápolásáról is szól.
