A keresztény hagyomány szerint ez a nap Jézus sírban nyugvásának ideje, a gyász és a várakozás időszaka. A templomokban napközben még visszafogott a hangulat, a harangok hallgatnak, az oltárok dísztelenek. Az esti feltámadási szertartás azonban már a reményről szól: a sötétséget megtöri a fény, és a közösségek együtt ünneplik az újjászületést.
A városban sok család ilyenkor végzi az utolsó előkészületeket. A konyhákban sonka fő, készül a kalács, és egyre több helyen kerülnek elő a már megfestett tojások. A gyerekek izgatottan várják a locsolkodást, a felnőttek pedig igyekeznek minden apró részletet a helyére tenni az ünnepi asztalon.
Nagyszombat egyben a nagytakarítás napja is sok háztartásban. Nemcsak a lakások tisztulnak meg ilyenkor, hanem – a hagyomány szerint – a lelkek is készülnek az ünnepre. Ez a belső elcsendesedés adja a nap igazi jelentőségét: egy kis megállás a rohanó hétköznapok után.
Az esti órákban egyre többen indulnak el a templomok felé. Ez az a pillanat, amikor a csendet felváltja az öröm, és kezdetét veszi a húsvét igazi ünnepe.
Nagyszombat tehát nem csupán egy nap a naptárban, hanem átmenet: a csendből az ünnepbe, a várakozásból a beteljesülésbe.
