A nemzetközi nőnapot az ENSZ is a világnapok közt tartja számon.
Manapság sokan úgy érzik, hogy a női egyenjogúság már adott. És ez az ünnep csak egy kiüresedett, a virág átadásában megtestesülő valami. Azonban ez még messze nincs így.
A mindennapokban megnyilvánuló szexizmus bizony velünk van. Hiszen sokak szerint egy nő az autó volánjánál nem olyan, mint egy pasi, az üzleti, a politikai élet is még mindig a férfiak uralta világ. És az élet számtalan területén gondoljuk úgy, akár tudat alatt, hogy az egy nőnek nem annyira áll jól. Észre sem vesszük, és kiszalad a szánkon egy-egy olyan mondat, amely sebet ejt. Nem kell sokat gondolkodni azon, hogy előrántsunk egy példát.
„… Életke, ez úgy van, hogy…”
Próbáljunk meg egyenlő félként tekinteni egymásra, és nem csak ezen a napon! Mert nőnek lenni adottság, nőnek lenni választás, nőnek lenni erő.
Igen, választás. Mert egy nő dönthet úgy, hogy anya, feleség lesz, aki csak a családért a párjáért és a gyermekeiért él. Vagy elindulhat a karrier útján, beáldozva ezért mindent. De akár e kettő közötti árnyalatok bármelyikét is felvállalhatja. Választás, ha ezt önmaga elhatározásából teszi, és nem egy külső erő kényszeríti rá.
És ezt a nők tudják a legjobban – meg a férfiak.
