Iskolakezdéskor (is!) az érzelmi biztonság megadása a legfontosabb, amit egy szülő tehet. Higgyen továbbra is gyermekében úgy, ahogyan azt eddig is tette. Szeressük gyermekünket bármilyen eredményt is hoz haza az iskolából. A szeretettel látás növeli a képességeket. Ne feledjük:
„Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” -(Antoine de Saint- Exupéry: A kis herceg)
Egy kis elsősnek sokat kell délután játszania, mozognia, lehetőleg a szabad levegőn. Ezért, ha módunk van rá, hozzuk el az iskolából, amilyen hamar csak lehet. Gondoljunk bele, egy kisgyerek napi 5-6 órát tölt az iskolában (ha nem napközis), majd otthon még tanul közel 1 órát. Ez majdnem annyi idő, amennyi egy felnőtt napi munkaideje.
Fontos, hogy legyen a gyermeknek otthon egy nyugodt kis hely, saját íróasztallal, ahol leülhet, ahol a tanszereit tarthatja.
Iskola után mindig beszéljük meg vele, mi történt aznap, és segítsük a házi feladat megoldásában. Fokozatosan vezessük rá a feladatok önálló megoldására.
Sokszor mondjuk el neki, hogy mennyire büszkék vagyunk rá, hogy iskolás lett és mindenben segíteni fogjuk.
Erősítsük benne a sikerélményt, motiváljuk, de ne csak megvásárolható dolgokkal (pl. ha szépen olvasol kapsz ezt-azt). Inkább közös programokkal, élményekkel. Törekedjünk a reggeli készülődés stresszmentességére!
