A megemlékezést a Phiren Amenca Nemzetközi Hálózat és Az Élet Menete Alapítvány szervezte, az eseményt utóbbi budapesti székházában tartották.
Hidvégi B. Attila, a Phiren Amenca Nemzetközi Hálózat magyarországi képviselője beszédében emlékeztetett, hogy az 1944 augusztusában elkövetett mészárláshoz hosszú út vezetett, megelőzte azt a kirekesztés, az egyes etnikai csoportok ellen gerjesztett hisztériakeltés, a bűnbakkeresés. Ennek áldozata volt a zsidóság mellett a cigányság is, amikor a romákat tíz- és százezrével gyűjtötték össze a német érdekeltségi területeken, így Magyarországon is – mondta.
A mostani az utolsó generáció, amelynek még élő kapcsolata van a holokauszt túlélőivel, tanúival, ezért kötelessége, hogy a korábbi borzalmak történetét, tanulságait továbbadja a következő nemzedékeknek – tette hozzá.
A megemlékezésen részt vett és beszédet mondott Ponicsán Erzsébet, a Rákospalotai Evangélikus Gyülekezet és a Bolla Árpád Szeretetotthon lelkésze, Várady Endre, a Baptista Teológiai Akadémia főiskolai docense, ifjabb Csík Benedek, a Hit Gyülekezete Egyház lelkésze és Verő Tamás főrabbi. A felszólalók hangsúlyozták: a megemlékezés azt is jelenti, hogy nem szabad elfeledni a múlt borzalmait, mert csak így akadályozható meg, hogy az akkori szörnyűségek megismétlődhessenek.
A pharrajimos, vagy parajmos, a roma holokausztot jelenti; hetvenkilenc éve, 1944. augusztus 2-ról 3-ra virradóra az auschwitz-birkenaui II/E., cigányokat fogva tartó táborban az SS-katonák kivégezték az utolsó háromezer foglyot is. Európai szinten nincs pontos adat a második világháborúban a nácik által üldözött cigány áldozatok számáról, a kutatók kétszázezer és kétmillió közé teszik azt. Az emléknap megtartásáról a Cigány Világszövetség 1972-es párizsi kongresszusa hozott határozatot.
