December 13.: Luca napja

//Tóth Gábor
Luca-búza. fotó: dho
Luca vagy Szent Lúcia ünnepe van. A szűz, vértanú a legenda szerint egy szicíliai család gyermeke volt. Neve a fény szóval áll kapcsolatban. Nagyon sok népszokás kötődik ehhez a naphoz.

Kétféle Lucát ismer a magyar néphit: a jóságost és a boszorkányost, emlékeztet a Magyar Néprajzi Lexikon. Ezen a napon tilos volt fonni, szőni, kenyeret sütni vagy meszelni.

Az egyik legismertebb népszokás a Luca-búza, amelyet most is sok háznál tartanak. A következő év termését igyekeztek megjósolni a segítségével. Luca napján búzaszemeket kezdtek csíráztatni a kemence közelében. Ezek karácsonyra zöldültek ki. Sokhelyütt ezzel díszítették a templomban az oltárt.

A másik nagyon ismert szokás a lucaszék volt. Ezt ezen a napon kezdték el készíteni, a munka 13 napig tartott, valamint 7 nagyobb darabból kellett állnia. Az ülőlaphoz tölgyfa kellett, a lábak csertölgyből, akácból és kőrisből álltak. A lábak összekötői bükkből, fekete dióból és szelíd dióból voltak. A csapoknak is külön-külön fafajból kellett készülnie, így használtak fenyőt, hársat, cseresznyét és gyertyánt.

A hagyomány szerint ezt a széket december 25-én az éjféli misére kellett elvinni. Ha ráálltak, meglátták a boszorkányt, aki ilyenkor szarvakat hordott. Ám aki ezt megtette, menekülnie kellett, mert a banyák is megláthatták őket. Így mákot szórtak maguk után, mert azt a boszorkányoknak fel kellett szedniük, így a leselkedők elfuthattak.

(Magyar Néprajzi Lexikon, Wikipédia)