Luca napja van

//Tóth Gábor
luca-nap_tal_buza_freepik_timonko_20191213

Képünk illusztráció, forrás: freepik / Timonko

Ma egy olyan szent ünnepe van, aki a legenda szerint gyönyörű, fiatal lányként vette fel a keresztény vallást, szüzességet fogadott és mártírhalált halt. Olasz nyelvterületen van nagy tisztelete, de hazánkban is rengeteg néphagyomány kötődik nevéhez. Nálunk elsősorban boszorkányos szokások ragadtak rá.

A néphit szerint a december 13-án az egyes házimunkák tiltottak voltak, így nem szabadott fonni, szőni, kenyeret sütni vagy meszelni esetleg mosni. A hiedelem szerint, aki megszegte a szabályt, arra Szent Luca, valamilyen alakban büntetést mért, emlékeztet a Magyar Néprajzi Lexikon.

A lucabúza termés jósló hagyomány. Egy edényben búzát kellett csíráztatni és a növények fejlődéséből következtettek az eljövendő esztendő búzatermésére és a család, valamint a jószágállomány egészségére. Ez aztán a karácsonyi asztal dísze volt. E szokás sokkal régebbi, mint gondolnánk, már Egyiptomban az Ozirisz-kultuszban is szokás volt, később Adonisz-kert néven emlegették.

Talán a legismertebb e naphoz kötődő hagyomány a lucaszéke. 13 napig készült és minden alkatrészét más fából kellett előállítani. A katolikusok az éjféli misére a reformátusok a keresztútra vitték karácsony estéjén, köré „várat építettek”, azaz megszentelt krétával kört rajzoltak. Ha ráálltak a székre, hitük szerint megláthatták ki a boszorkány. Ám ez után haza kellett szaladni, és mákot kellett szórni az útra, mert a hit szerint a boszorkány üldözőbe vette a lucaszék készítőjét. Az alkalmatosságot aztán gyorsan el kellett égetni.

Az állatok termékenységének fokozására is varázsoltak ekkor. A gazdasszonynak e napon sokat kellett ülnie, hogy a tyúkok jó tojósak legyenek. A baromfiaknak zárt helyre szórták az eleséget, hogy ne a szomszédba tojjanak, a kakasok elé borsot vagy fokhagymát szórtak, hogy keressék a tyúkokat.

(Magyar Néprajzi Lexikon)