Az első napszemüvegeket, vagy valami hasonlókat, több ezer éve készítették. Ezeken nem a föld legmelegebb felén, hanem éppen az északi sarkkörön élő népek használták, mert az év egy részében ott süt a legtöbbet a nap (nincs is éjszaka).
A feljegyzések szerint Néró császár is trendteremtő volt ezen a téren. A véres kezű romai uralkodó a gladiátor viadalok során órákon át nézte az öldöklést és zavarta a szemét az éles napfény. Plinius római történész szerint Nero az akkori smaragdus néven ismert, gyöngyszem smaragdból csiszolt lencsét használt – derül ki egy szemüvegekkel foglalkozó blog bejegyzéséből.
Kínában a császárok korában a bírák viseltek sötét szemüveget, hogy elrejtsék arckifejezésüket, amikor tanúkat hallgattak ki.
A britek az 1700-as években sárgásbarna és barna üveglencséket használtak, elsősorban gyógyászati célra. A szifiliszfertőzötteknek ajánlották, mert az egyik tünet a fényérzékenység.
Az első tömeggyártású napszemüvegeket Foster Grant készítette az USA-ban. A fröccsöntési technikának köszönhetően már tudtak nagy mennyiségben napszemüvegeket előállítani cellulózból. A cég az így készült modelleket 1929-ben eladta az Atlantic Cityben lévő tengerjáróknak, így az első műanyag napszemüvegeket a haditengerészek viselték. Erre kaptak aztán rá a filmsztárok, és innen már megállíthatatlan az út napjaink divatjáig. Persze a mai napszemüvegekkel szemben támasztott legfontosabb elvárás az UV védelem!
