A minap olvastam egy foci edző véleményét, miszerint a játékosok párjának illene felkelni éjszaka a gyerek mellé, hogy a pasi másnap frissen léphessen a pályára! Az edző szerint úgy tűnik a férfi játéka mindennél előrébb való… Így lenne?
Manapság a legkedveltebb elfoglaltság az, hogy mindenki igyekszik megmondani a másiknak, hogyan kellene élni. Verdiktbe foglalják, hogyan kellene szeretni, családban lenni, sőt önmagunkat meghatározni. Ez pedig Nőnapon repedt, görbe tükörként vigyorog vissza ránk.
Fura, pedig egy magát picit is értelmesnek látó ember tudhatja a Nőnek (igen, így nagybetűvel) nem lehet megmondani milyennek kellene lennie.
A Nő önálló, önmaga dönt a sorsáról, a jövőjéről, a testéről, a lelkéről. Jobb esetben a választás lehetőségét megadja a többieknek is. A Nő önmaga.
Ő dönti el, hogy az „Urát” otthon váró asszony szeretne lenni, aki miután egész nap ellátta a gyerekeket, estére csábító démonná változik.
Ő dönti el, hogy a karriert tartja szem előtt, és dolgozik, dolgozik, dolgozik…
Ő dönti el, hogy olyan párkapcsolatot keres, akivel gyermekeket szeretnének, vagy olyat, amelyben a saját életüket tekintik elsőrendűnek.
Ő dönti el, hogy mit tekint családnak.
Ő dönti el, hogy kit szeret, kit enged közel magához, és kit tart távol.
Ő dönt, mert Nő és Férfi egyenlőek! Annak kell lenniük munkában, fizetésben, társadalomban…
És mindenki maga dönthet, hogy ebből az egyenlőségből mennyit hajlandó feláldozni, mi az a szerep, amelyet teljes odaadással meg tud élni.
Ő dönt! És nekünk, többieknek nem szabad, hogy engedjük, hogy más próbáljon dönteni helyette, hogy más próbálja megmondani, mi lenne jó neki, hogy más próbálja kierőszakolni, hogyan kellene.
Az Ő döntése, a Nő döntése egyben mindenki szabadsága, a mi szabadságunk is!
Hát nem kell „Nemzetközinek” lenni, csak ha Te úgy akarod…
