A csendes szombati délelőttön, amikor az intézményben leginkább a zeneiskolások tartózkodnak egy régi osztály tagjai gyülekeztek. Meglett férfiak és bájos hölgyek. De, amikor beléptek, és meglátták egymást újra 18 évesekké váltak, pont olyan hangosak és nyüzsgőek voltak, mint egykor. 1971 és 1975 között tanultak e falak között. Ma már néhányan nem élnek a csapatból, mások külföldön folytatják. De a „kemény mag” és az emlékek ott voltak. Természetesen megkeresték az épületben a régi tablójukat, rácsodálkozva egykori önmagukra. És özönlöttek a régi történetek, az egykori tanárok nevei, például az osztályfőnöküké, Arnter Ottóné alakja is felsejlett az elbeszélésekből.
A legmeglepőbb talán az volt, hogy a mostani találkozón ott volt egyik egykori tanáruk is, Fellegi Katalin. Bár gyorsan kiderült, hogy az elegáns nő nem véletlenül tűnik egykorúnak egykori diákjaival, hiszen pályakezdőként ők voltak az első osztálya.
A csapat aztán megkereste az egykori termét. Egy rögtönzött óra keretében folytatódott a találkozó, sok-sok régi emléket megidézve.
