A kiszebábú egy szalmából készült nőalak, amely a tél boszorkányát jelképezi. A tavaszváró szokások egyik volt, hogy a falu főterén egy máglyán égették el az alakot. Eleink azt is várták ettől, hogy a bajokat, betegségeket vigye magával.
Ilyen rigmusokat kiabáltak rá:
„Haj, ki kisze haj, kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget, haj kisze haj”
A svábság körében ennek a szokásnak nagy népszerűsége volt, ezt idézték fel vasárnap a Haraszti Fiatal Svábok Egyesülete segítségével a Snapszer sörözőben. Miközben lángolt a kiszebábú, ezt a télűző verset szavalták:
„Jetzt zündet wir des Feuer oan,
auf dass die Hex verbrenna koann,
und mit der Hex verbrennt dr Schnee,
so muss es sei,so isch es schee.
Und wenn dann gar koi Schnee mehr liegt,
und s Gras scho aus em Boda spitzt,
dann isch‘s so weit
dann ka er komma,
ja dann erwartet weard der Somma”
