Minden húsvétnak megvan a maga szempontja, amely a történelmi helyzetből, a személyes érzelmi létből, azaz az életünkből fakad, emelte ki a vasárnap.hu című online magazinnak adott interjújában dr. Sztankó Attila. Dunaharaszti plébánosa kifejezetten a városban végzett szolgálatán, az itteniek életén keresztül mutatta be, hogy szerinte ma mit jelent a húsvét és a hit.
Kifejtette, hogy milyen jó, hogy dramatizálva, énekelve adják elő a passiót.
„Ebben a több mint kétezer éves eseményben felismerhetünk kliséket a mai társadalmunkból, a mai hitéletünkből is. Ma is vannak Pilátusok, ma is vannak Heródesek, főpapok, tömeg, mind-mind megjelennek, de a mai korban egy kicsit másképp. Más a szituáció, de minden ugyanarról szól.”
Az atya kifejtette, hogy meg kell tanulnunk újból ünnepelni, mert a szép hagyományok kezdenek kiveszni. Ám a fiatalok között elindult egy folyamat, amely a gyökerekhez való visszatérést segíti.
„Dunaharasztin számomra nagyon meglepő volt, hogy öt sváb legény elkezdte feleleveníteni a hagyományokat: éneklik a századeleji sváb énekeket. Olyan hangulatot tudnak kelteni, ami egyszerűen fantasztikus! És jó hatással vannak a többi fiatalra.”
Itteni tapasztalatait megosztva az atya kiemelte, hogy az agglomerációban sokan otthontalannak érzik magukat. Ideköltöztek az ország, vagy éppen a nemzet sok szegletéből, de még nem igazán találtak meg az otthonukat, lassan megy a beilleszkedés.
„Az egyik oldalon azt látom, hogy az ősi dunaharasztiak mintha kezdenék elveszíteni a régi identitást, az újonnan betelepülők pedig még nem ismerték fel az új, saját identitásukat. Valaminek meg kell születnie, valaminek létre kell jönnie. Látszanak is a változás igényének jelei.”
Az interjút teljes egészében a vasárnap.hu oldalán, ide kattintva olvashatja el.
