Csilla Veszprém megyében, Ajkán töltötte gyermekkorát, és a középiskolai évei végéig ott élt. Majd, ahogy sok fiatal, megcélozta a fővárost. Egyetem választása azért messze nem volt sablonos, hiszen a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem közlekedésmérnöki karán tanult. Igazi „reál beállítottságú”, amit a matematika-fizika szakos tanár nagypapájától örökölt. Az Egyetemen találkozott a későbbi férjével, tehát egymásba szerettek. Mivel mindketten vidéki kötelékekkel rendelkeznek, így elhatározták, hogy egy agglomerációs városban telepedtek le. Dunaharasztit választották. 2015-ben, első gyermekét várva költöztek ide. Azóta már két fiuk van.
A COVID idején érezte úgy, hogy a srácoknak más fajta otthont akar nyújtani, olyat, ahol ő többet lehet jelen. Ezt pedig úgy sikerült összehoznia, hogy közben egy rég dédelgetett álmát is megvalósította: fotózni kezdett. Elvégezte az ehhez szükséges iskolát, és azóta ő is a fényképezőgép mögött tölti az ideje jó részét.
Csilla is egy olyan sokoldalú személyiség, akiről elsőre nem gondolná az ember, hogy a reál világ mellett milyen otthonosan mozog egy művészeti ág adta lehetőségek között. Pedig nagyon jól csinálja. Ma pedig az is kiderül cikkein keresztül, hogy miként látja Dunaharasztit, azaz a mi kis közös világunkat!
Jó munkát Csilla!
Digitális világ kontra sport a gyermekkorban. Teher, avagy megvan a megoldás?
Kisgyermekes anyukák egymás között! Avagy a játszótéri én idő.
