Bevallom, hogy nem vagyok tősgyökeres helyi lakos, de már 29 éve költöztünk Dunaharasztiba a családommal. Édesanyám háziorvos és 1996-ban kezdett itt dolgozni. Én azóta volt, hogy évekig Budapesten éltem, de aztán visszajöttünk az akkori párommal a városba. Most már természetesen ezt tartom az otthonomnak, pedig én még iskolába sem jártam ide, úgyhogy eleinte a baráti köröm sem itteniekből állt. Persze ez teljesen megváltozott már azóta és rengeteg új ismeretség, valamint sok barátság született a majdnem 30 év alatt. Most már valóban úgy érzem, hogy befogadtak és ide tartozom. Szeretem ezt a várost és büszke vagyok, hogy évek óta képviselhetem Dunaharasztit, mint a Városi Bölcsőde vezetője.
Mivel az utóbbi időben Dunaharasztiban hatalmas növekedés tapasztalható a lakosság számában, egyre több család költözött a városba, ezért nyilván nagy arányban nőtt a kisgyermekek száma is. Az anyukák korai munkavállalása következtében, egyre jobban érezhető volt az igény a bölcsődei ellátásra. Sajnos a kapacitás viszont már kevésnek bizonyult és évről-évre helyhiánnyal küszködtünk. A helyi Önkormányzat elkezdte természetesen megoldani ezt a problémát is és fantasztikusnak tartom, hogy az elmúlt 7 évben sikerült két modern és gyönyörű Tagintézményt is építeni a meglévő régi bölcsőde mellé. A legújabb Intézmény tavaly novemberben nyílt meg és így már összesen 190 kisgyermek bölcsődei ellátását tudjuk biztosítani.
Gondolom, hogy nem kell hangsúlyoznom a gyermekek fontosságát a társadalom jövőjének szempontjából és azt, hogy a szülők és a mi, vagyis a pedagógusok kezében van a kulcs mindehhez. Szóval nagy a felelősség és rajtunk múlik, hogy ebben az ingergazdag és gyorsan változó világban segítsünk az utánunk lévő generációknak, mutassunk jó példát, próbáljuk meg minél jobban megérteni őket, bár néha úgy tűnik, hogy inkább nekünk felnőtteknek nehéz tartani velük a tempót.
Nálunk a bölcsődében még talán könnyebb dolgunk van a picikkel, mert ők kezelhetőek, őszinték, rugalmasan alkalmazkodnak, csupán gondoskodást, megértő figyelmet és szeretetet várnak tőlünk és nyugodt környezetre van szükségük. A napirend és a közösségbe való beilleszkedés fontos számukra és nagyon lényeges részünkről, hogy mindegyikük személyiségére külön figyeljünk, mert ezen is múlik az egészséges fejlődésük. Elmondhatatlan az az érzés, amikor hálával és szeretettel búcsúznak el tőlünk a szülők és a kicsik és így engedhetjük el a kezüket, hogy tovább léphessenek az óvodába.
