Dunaharaszti egyik legtermészetközelibb helyéről beszélünk, nem véletlen a környék legnépszerűbb sétáló helye, ami valóban sziget (volt). Ahogy átmegyünk a hév aluljáró alatt és a parkolóba érünk, az valamikor a Duna ága volt, keskeny nádassal, tiszta vízzel, napsütésben színes csillogó naphalakkal (itt volt a régi lóúsztató).
Több híd vezetett be a szigetre. Északról haladva az első a kis fahíd volt, a mai hév állomás és a teniszpálya között. Ő a dunaharaszti nyaralókat szolgálta ki, ezen keresztül tudtak lejutni a strandra. (a mai Kossuth Lajos utca és környéke üdülő rész volt) Igen, valamikor gyönyörű strand és nagy vízi élet volt itt a szigeten, öltözőkkel, csónakokkal, lapos egyenletesen mélyülő vízzel. Én még itt tanultam meg úszni. A második, a hév sínek alatt, ez nagyjából a mai parkoló végénél volt és a következő a Zsinagógánál (a mai Kisduna étterem).
A falu lakossága télen-nyáron használta a Dunát és a ma már holtág rendszerét a megélhetéshez. Vizi malmok üzemeltek, halászat, nádvágás, jégvágás (télen jéggel töltötték meg a jégvermeket, ezeket gondosan betakarták és a nyári melegben „hűtőkamraként” üzemeltették), kikapcsolódás. Majd jött a II világháború a vele járó összes borzalommal együtt és ekkor felrobbantásra került mindkét HÉV híd, amelyből sajnos csak az egyik lett visszaépítve, majd 1947-ben elkezdték kiásni a Duna-Tisza-csatornát, mellyel az ág déli része is lezárásra került és így alakult ki a mai holtág. Sajnos a kifejezés nagyon találó, mert ha nem is holt, de halálra ítélt az biztos.
A hetvenes, nyolcvanas években még ringatózó úszólápok között fürödtünk, csónakáztunk, mára szinte teljesen összefüggő nádas, mocsaras tér lett belőle, amellyel, ha nem foglalkozunk a szél porral, a csapadékvíz hordalékkal teljesen feltölti. Eltűnnek az aranykárászok a compók a pézsmák és még hosszan sorolhatnám. A mai kor embere nagyon sokat beszél a környezetvédelemről, fórumokat, konferenciákat szervez, csodálatos kiadványok készülnek, de valódi védelem nincs. Ez a terület is Natura 2000-es besorolást kapott a Minisztériumból, ami azt jelenti, hogy védelem alatt áll és érintetlenül kell hagyni, de kérdezem, mielőtt megvédjük és érintetlenül hagyjuk az emberi kéz rombolását nem kellene előbb megszüntetni? Visszaadni az éltető vizet, valamilyen módon megnyitni a fő ág felé, megszüntetni a kárt, amit okoztunk, kikotorni a medret, hogy esélye legyen a víznek, az életnek elindulnia.
Tudom, rengeteg pénz kellene a megnyitáshoz, a kikotráshoz, de az éltető vizeink védelme érdekében nem mondhatunk le a természetes víztározóinkról pusztán anyagi megfontolásból. Pont most, amikor a kútjainkból eltűnik a víz és szárazság pusztít. Bizonyára lesznek pályázatok ilyesmire, de ahhoz, hogy az ilyen pályázaton indulni tudjunk rengeteg előkészületre van szükség. Elsősorban be kell látni, hogy szükség van a beavatkozásra. Az, hogy Natura 2000-es besorolást kapott az nem elegendő a megóváshoz, terveket kell készíteni a helyreállításhoz, hogy az esetlegesen megnyíló pályázathoz már fel legyünk készülve, a kiíráskor már nem lesz elég idő a terveket elkészíteni. De ez egy szép feladat, melyért igazán érdemes dolgozni
Nagyon bízom az együtt gondolkodásban és cselekvésben. Szeretném, ha elérnénk, hogy a holt-ág kifejezés megszűnne és Duna-ágnak hívhatnánk, ha a nagy kemping előtt újra strand lenne és a képviselő testületnek az öltözők számáról kellene döntést hoznia.
