A dunaharaszti Schönléber Katalin valós történetét dolgozza fel az alkotás. A második világháború idején két testvér, Éva és Anna szemén keresztül mutatja meg a film, hogyan élte meg az akkori falu a világégést. A történet személyes visszaemlékezéseken és életszerű jeleneteken keresztül engedi láttatni a
„a családi kötelékek erejét, a túlélésért folytatott küzdelmet, és a háború által okozott traumát. Anna, Éva és apjuk története az emberi szellem kitartásának bizonyítéka az elképzelhetetlen nehézségek közepette. Túlélték a dunaharaszti konfliktust, a háború borzalmait és a halál állandó fenyegetését, a köztük lévő szeretetre és a túlélés iránti eltökéltségükre támaszkodva. Utazásuk emlékeztető a háború költségeire, nem csak az elvesztett életek tekintetében, hanem abban is, ahogy megváltoztatja azokat, akik túlélik.” – áll a film ajánlójában.
A film megálmodója, írója, rendezője Szuchy Csaba a vetítés előtt elárulta, hogy lényegében 3 elemből álló bakancslistájának egyik eleme volt az, hogy egy filmet forgasson. Saját keretből hozta létre az alkotást, ám a cél az volt, hogy minél profibb mozit adjon a közönségnek. Egy valós dunaharaszti történetet dolgozott fel.
