Hát tudod, ez itt a kérdés, Barátom. Hogy elhiszed-e, hogy megtaláltad. Hogy rátaláltál, hogy rád talált. Hogy esküdni mernél-e rá…
Figyelj, én emlékszem, gyerekkoromban meséltek az öregek ott lenn, vidéken arról, hogy vannak boszorkányok, igenis vannak, az Istent hisszük, suttogták, meg a Jézus Krisztust, de a boszorkányok léteznek, néha látni őket holdas éjszakán a templomtorony körül, állítólag a régi temetőből jönnek, csalfa a szemük, a legcsalfább a világon, arról ismered fel őket, a szemükről, és ha kinéztek téged maguknak, hát jaj neked… egyszer eljönnek érted. Nincs menekvés.
Rendben haver, ezt most hagyjuk. Komolyan azt kérdezem, hogy…
Figyelj, vacogott a fogunk, ahogy hallgattuk őket, és akkor dédanyám rám nézett, és azt súgta, ha a szívedet adod oda neki, nem a veszedelmet hozza rád, hanem a szerelmet, azt a csodát, amit, ha megismersz, sosem akarsz többé mást… persze, az is elveszejthet, a boszorkányon nagyon sok múlik, ha csak egyszer is megcsalod, kivájja a szemedet és megátkoz téged, sosem lesz már nyugalmad többé…
Ez akkor azt jelenti, hogy…? Tényleg, mit jelent? Akkor ti ketten…?
Figyelj, valahogy úgy van ebben a világban, hogy az öregek tudják az életet, ismerik a sors játékát, és erre csak akkor döbbensz rá, amikor húsz év után találkozol Vele, és úgy érzed, boszorkányos játékot űz veled a sors, mert belenézel a szemébe, és tudod, hogy eldőlt minden. És megforgat, betelik veled, odaadja mindenét, ami több neked, mint a Világegyetem, kitárulkozik, lemezteleníti a lelkét és csak annyit vár cserébe, hogy nézz a szemébe. Mert a te szemedben ugyanúgy ott van minden. És a te szemedben ő mindent lát.
Igen, esküdni mernék rá.
