Gyerekkorom óta mondogatta édeasanyám, hogy nagyapámnak van egy féltestvére. Nagyapámtól viszont sose hallottam, hogy féltestvérének nevezte volna Mátyás bácsit, aki nem messze lakott tőlük. Kérdeztem, de édesanyám se tudta a magyarázatot.
Néhány éve azon kaptam magam, hogy a nyári éjszakákat őseim felkutatásával töltöm. (Aki még nem próbálta, s egyszer belekezd, számoljon azzal, hogy sosem fogja abbahagyni!)
Így jutottam el a féltestvér „titkához“ is, ami utólag – kissé nagyzolva – szinte móriczi történet lehetne. Lássuk csak, miért!
Nagyapám születési anyakönyvi kivonatában az apa neve: Kovács Péter. Öccsének(?), Mátyás bácsinak – az online anyakönyvek szerint – ugyanő az apja. Akkor kinek van igaza?
Mi sem egyszerűbb, gondoltam, meg kell találni az egyházi anyakönyvben a pap bejegyzését! De ahogy az ilyenkor persze lenni szokott, a keresett időszak egyszerűen eltűnt… Ám a szerencse mindig a kutató mellé szegődik! A rendes rögzítők összekevertek két betűt: Egyek helyett Etyek településhez csatolták a hiányzó éveket… Erre véletlenül jöttem rá. Innen már sima volt az út!
Kovács István 1892-ben született. Ifjúként beleszerethetett a nálánál négy évvel fiatalabb Fodor Juliannába, s szerelmükből fiú született (a nagyapám) 1911 decemberében. Az egyházi bejegyzésben csak az anya neve van feltüntetve, a házasságukról sincs nyom. Mikor azonban nagyapám születési bejegyzésének másik oldalát megnéztem az anyakönyvben, a tanúk aláírása fölött erre a szövegre bukkantam: Kovács István 20 éves egyeki lakos a gyermeket magáénak elismerte. Kovács István az apa, nem Kovács Péter?!?
Az anyakönyveket lapozgatván még újabb meglepetés ért: az ifjú atya nem ünnepelhette meg fia első születésnapját, mert 1912 őszén meghalt. Később arra is ráleltem, hogy Kovács Péter (Kovács István 2 évvel idősebb bátyja) 1913-ban feleségül vette az ifjú özvegyet. Helytállt öccse helyett, fiaként nevelte nagyapámat, s – most már tudjuk – a féltestvért, Mátyás bácsit. Nagyapám pedig élete végéig őt tekintette apjának.
