Kevés idézetet tudnék találni, amely az utóbbi éveim szerelmét és a magyar, de legfőképpen a somlói borokhoz való viszonyomat ki tudná fejezni, mint Márai Sándor fenti idézetét.
Emlékszem a Dunaharaszti házunk tizenegynéhány soros és Szalay nagyapánk Somló hegyi szőlejére. A szüretekre, a bakművelésű tőkék takarására, a horholásra, kötözésre, a lemetszett venyigék összeszedésére. Ezeket nekünk nem csak megengedték, hanem el is várták, hogy megtegyük.
Emlékszem mennyire utáltam az egészet. Fel nem foghattam, hogy mi értelme van az egésznek.
Jelenleg a közigazgatásban dolgozom, rendőrtiszti és jogász diplomával rendelkezem, tehát láthatólag semmi közöm a mezőgazdasághoz általában és a szőlészethez, borászathoz.
Szóval fogalmam sem volt, hogy 35-40 év múlva nemhogy ezen fog járni az eszem, de visszatérve gyerekkorom nyarainak és téli szüneteinek helyszínére, megvalósíthatom, amire Márai vágyott s ami neki nem adatott meg.
Ez a helyszín Somlóvásárhely, közelebbről a Somló hegy borvidéke. Nagyszüleim éltek ott, ezért gyakran töltöttem itt a szünidőket.
Nem találkoztam még olyasvalakivel, akit a Somló nem érintett volna meg. Ezt a szerelmet szeretném kicsit bemutatni.
Több barátomnak van itt pincéje és rendszeresen látogattam őket. Nyilván a borokat is rendszeresen kóstoltam. Megfogott a rendezett szőlősorok látványa, a hangulat és azon kaptam magam, hogy pincetulajdonos lettem.
Már korábban is érdekeltek a borok amatőr műkedvelő szinten. Sokat olvastam, borkóstolókra jártam, kerestem a borászok, szőlészek, sommelierek társaságát.
A somlói, vidéki lét, a tevékenységek ismeretének jelentős hiánya és a tudásvágyam magától érthetően hozta, hogy nem elég az önképzés, keresnem kell a lehetőséget a továbbtanulásra.
Feleségemmel sokat beszélgettünk erről. Terveink között szerepel, hogy kétlaki életet szeretnénk élni nyugdíjas korunkra, részben Somlón, részben itthon.
Szőlővel szeretnék foglakozni. Bort szeretnék készíteni. Így hát a terület iránt érzett szerelem, a tervek sarkaltak arra, hogy megfelelő tanintézményt keressek, ahol elsajátíthatom a vágyott ismereteket. Ahol megtanítanak arra, hogy a képességeimhez, ízlésemhez méltó borokat készíthessek. Így lettem bor és pezsgő készítő technikus (is).
A hegy leírásához a legjobb segítséget Alder Yarow bor blogger szavai jelentik.
A kicsinyke Somló-hegy Magyarország egyik legkisebb – a világ pedig egyik legkülönlegesebb borvidéke. Azon egyedülálló helyek egyike a bolygónkon, amelyek talaja teljes egészében vulkanikus (mint Santorini, a Kanári-szigetek és az Etna). Ez azt jelenti, hogy az itt termesztett szőlőtőkék nagy arányban, vagy teljes egészében olyan talajokon nőnek, amelyek vulkáni hamuból és vulkáni eredetű kövekből tevődnek össze.
A Pannon síkságból az asztalon felejtett egész kenyérként kiemelkedő Somló valamikor vulkán volt, de egy különleges fajta vulkán. Tízmillió évvel ezelőtt, alig száz méternyire a sekély Pannon tenger felszíne alatt feküdt. Ez a kis vulkánocska ott fortyogott a tenger alján egy ideig, míg elegendő lávát ki nem lövellt ahhoz, hogy létrehozzon egy dombocskát, ami ma 435 méternyire emelkedik a tengerszint fölé. A hegyet teljes, 360 fokos körben körbetarkálló aprócska szőlőültetvényekben a szőlőtőkék gyökerei mélyen lenyúlnak a vulkáni sziklákba. Számos ültetvényt támfalakkal erősítenek meg, így ezek felérnek egészen a „kőkonyha” nevű bazaltoszlopokig. A bazaltoszlopok teljesen körbeveszik a hegyet egy meredek peremmel, ez adja a kenyérre, vagy mások szerint kalapra emlékeztető formáját. A kis méret ellenére megdöbbentő számú, összesen 1204 hegyközségi tag készít bort a Somlón. Ebből 42-nek van palackos bor készítésére és értékesítésére engedélye. Ezek közül csak pár tucatnak van elég bora ahhoz, hogy az ország területén máshol is értékesítsen, azokat a borászatokat pedig, akiknek a boraik eljutnak Magyarország határain kívülre is két kézen meg lehet számolni, úgy, hogy az embernek marad felesleges ujja.
A Somlót 20 perc alatt körbe lehet kocsikázni, még úgy is, hogy a körbe vezető utak némelyike kanyargós és keskeny. A körtúra során a legtöbb helyről jól látható Somló vára, a XIV. századi főúri kastély és katonai erődítmény romjai. A telepített főbb fajtái juhfark, olaszrizling, furmint és hárslevelű. Az utóbbi két fajta, mint tudjuk, a tokaji régió fő fajtái is, de ezek a Somlón teljesen önálló identitással bírnak. Az olaszrizling egy eléggé elterjedt fajta Magyarországon, különösen a Balaton körül. A Juhfark (ami a nevét a szőlőfürt alakjáról kapta) azonban első sorban a Somlóra jellemző fajta.
Ha kora reggel sétálsz a hegyen, amikor a környező termékeny földekről már száll fel a pára, láthatod a régió vándorló szőlőtermesztőit. Csoportokban szállnak ki a helyi buszokról, amik a környező településekről hozták őket. A kinyíló ajtókon át sorjáznak kifelé a hátizsákjaikkal és a szerszámaikkal, hogy elinduljanak felfelé a hegyre, a napi munkákat elvégezni a szőlőkben. Bár a hegy mostanra tele van kis házacskákkal a szőlőterületek között, valójában szinte senki nem lakik bennük. Hétvégi házként, nehéz szőlőmunka utáni pihenőhelyként, vagy családi piknikező helyként szolgálnak leginkább. Ez részben a Somlón lévő infrastruktúra hiányának is köszönhető. Az elektromos hálózat nem túl stabil és nagyon kevés kivétellel majdnem mindenki esővíz-ciszternákkal oldja meg a zuhanyozók és vécék vízellátását. Az ivóvíz egyetlen lelőhelyei a források, ezekből kettő a hegy közepén, annak két ellentétes oldalán helyezkedik el.
A borokról szólva kevés bármennyi szó. Elég, ha megkóstoljuk. Mégis Hamvas Béla szavai írják le a legjobban.:
“Mert a somlai tűzbor, vulkánon termett… Minden borunk közül a somlai számomra a nincs tovább. Mindjárt megmondom, miért.
… Nos, a somlai számomra az a szoláris bariton, de szimfonikus szőke hímbor, amely a legmagasabb teremtő spiritualitás olaját tartalmazza, éspedig boraink közül egyedülálló tömény tisztaságban. Ezért gondolom, hogy minden bor ugyan társas, és igazi lényét akkor tárja fel, ha közösségben isszák, a somlai a magányos itala. Annyira tele van a teremtés mámorának olajával, hogy csak kellően elmélyedt, végleg elcsendesült, kiegyensúlyozott magányban szabad inni. A somlairól (az eredeti, ősi, ma már ritka, csaknem fehér-arany, száraz, tüzes somlairól van szó) egyébként még azt kívánom elmondani, hogy bár minden komolyabb hegyi bor inkább a negyvenen felüli kornak, mint a fiatalságnak felel meg, a somlai az aggastyán bora. A bölcsek bora, azoké az embereké, akik végül is megtanulták a legnagyobb tudást, a derűt.“
Márai pedig így ír róla.:
„A somlói borban a magyar legnemesebb tulajdonságai élnek: keleti bölcsesség, nyugati műveltség. Van benne valami Ázsia nyugalmából és Európa kíváncsiságából. Ez a legszerencsésebb keverék, borban és emberben.”
Az ember nem ajánlgatja másoknak a szerelmét. Ritkán is dicsekszik vele. Én mégis ezt teszem.
Remélem méltó követe voltam a hegynek és elfogadják invitálásom ide, Somló országba. Nem bánják meg.