A katolikus egyháztan szerint ez a szenvedő egyház ünnepe, a mindenszentek november 1-i főünnepét követő ünnepnap. Ma is sokan keresik fel elhunyt szeretteik sírjait a temetőkben. Hazánkba ma már ez a nap kevésbé szól az egyházról, inkább a már eltávozott családtagokról szóló megemlékezésről szól.
Gyóni Géza: Halottak napja
Anyám: a gyász ma ünnepel.
Vigyázva lépdel a szobán át.
Vén szekrényből, mit por lep el,
Előszedi selyem ruháját.Tarlott kertünkön áthalad.
Közel lakunk a temetőhöz.
Karján lobog a gyász-szalag;
Kezében őszirózsát őröz.Téged is elhiv, asszonyom,
Hiszen az ő fiát szeretted.
S végig a temető-soron
Egymást általkarolva mentek.Két drága asszony, istenem –
Akiknek én csak könnyet adtam, –
Síromhoz ül s beszél velem,
Mint bölcső felett olyan halkan.
