Általában hallgatok az intuíciómra és a második, ami beugrott miközben a témákon gondolkodtam az az utazás volt. Talán azért is, mert közel áll hozzám a turizmus, mivel az első diplomámat idegenforgalmi és szálloda szakon szereztem és dolgoztam is a szakmában jó pár évet. A másik oka pedig, hogy imádok utazni, repülni, szép és érdekes helyeket felfedezni. Ilyen téren „mindenevő” vagyok, mert egy rövidebb kis túra, barangolás vagy pár napos városnézős sétálgatás és a hosszabb nyaralás távoli helyeken is ugyanúgy opció nálam.
Gyerekkoromban rengeteget sátoroztunk a Balatonon a családdal és aztán fiatalként pedig a zenei fesztiválokon kempingeztünk évente egy hetet, úgyhogy nekem a nyaralásnak ez a „nomád” formája sem ismeretlen és számtalan kedves emlékem van ezekből az időszakokból. A bográcsolások, sütögetések, kinti, hordós zuhanyzás, hálózsák stb. Később sokszor mentem a jellemzően „szokásos”: tengerparti szálloda, fürdés, napozás, evés-ivás (ha már 0-24-ben csábít az éttermek és bárok kínálata) – hiszen azért jöttünk, hogy élvezzük a pihenést – típusú nyaralásra. Na, én általában kb. 3 nap után már kapartam a falat, hogy megint le kell battyogni a medencéhez vagy a strandra, és mikor már a helyi animátorok bohóckodása vagy a forgatókönyv szerinti vízi aerobik is unalmas volt, alig vártam, hogy mehessek valamilyen fakultatív kiruccanásra vagy béreljünk kocsit és vágjunk neki a látványosságok és a környék felfedezésének. Úgy gondolom, hogy az igazi utazónak az is fontos, hogy ne csak új helyeken járjon, hanem új kultúrákat, érdekes embereket, helyi szokásokat, ízeket, illatokat, zenét és a „valódi” ottani életet ismerje meg, amit nem a közkedvelt és szervezett turistacsoportok által látogatott célállomásokon fog átérezni igazán. Persze ez csak az én tapasztalatom, nézőpontom és nyilván mindenki megtalálhatja a neki leginkább tetsző és megfelelő módot, hogy mi számára a kielégítő.
A természeti csodák látványa semmivel sem pótolható. A tiszta levegő, a hegyvidék, a vízpart, a tavak, a tenger jótékony hatása bizonyított a testre és a lélekre is. Szerencsére ezekből sok könnyen elérhető itthon is és különösebb anyagi ráfordítás nélkül, hiszen már az is felér egy terápiával, ha egy hátizsákkal és kulaccsal kirándulunk egyet valamelyik erdőben és élvezzük a növény és állatvilágot.
Minden út egyfajta önfelfedezés is: ráébredhetünk, mire van szükségünk, mi tesz boldoggá, és mi az, ami igazán értékes és fontos számunkra. Az ezalatt szerzett új ismeretek és érzések formálják a személyiségünket és értékrendünket, valamint nyitottabbá és kreatívabbá tesz minket.
Számomra az anyukám a példa minderre. Talán azt is kijelenthetem, hogy ő már bejárta szinte az egész Világot. Irigylésre méltó, amilyen bátorsággal, kíváncsisággal és izgalommal mert belevágni minden útjába, még ha az kalandosnak vagy néha akár fizikailag megterhelőnek is bizonyult.
Szerencsére nekem is lehetőségem volt már rengeteg csodás és különleges helyre eljutni, ami egytől-egyig örökre szóló emlék marad. Ilyen például Izland, Bali vagy Florida, Puerto-Rico és Dominika, hogy kiemeljek párat az egzotikus utak közül. Amíg csak tehetem továbbra is utazgatni szeretnék, legyen az belföldi kirándulás, hiszen kis Hazánkban is gyönyörű tájak találhatóak vagy külföldi országok és városok felfedezése és megismerése.
Szóval, kalandra fel és tessék világot látni, mert ezek olyan élmények, amit senki nem vehet el tőlünk!
