Amikor megkeresett Attila, először természetesen a megtiszteltetést éreztem, hogy felkértek erre a feladatra, aztán őszintén szólva rögtön el is kezdtem picit aggódni, hogy vajon miről is írhatnék. Miután végig gondoltam, hogy az előző 2 évben szerepelt vendégszerkesztők mennyi változatos és érdekes témát érintettek már és kalauzoltak minket különböző területeken, valahogy egy szó csengett a fülemben, a „változás”. Merthogy az bizony örök és egy-egy dolog, történés, érzés, élmény minden pillanatban és minden ember számára mást jelenthet.
Szóval ezen kezdtem egy kicsit elmerengeni és jöttek a gondolatok…
A változás (ha tetszik, ha nem) az élet egyik fontos eleme. Bár sokszor kényelmetlennek vagy ijesztőnek tűnik, alapvetően az emberi fejlődés motorja. Kezdve a külső, testi változással a fogantatásunktól, születésünktől egészen életünk végéig, a mentális és lelki változásokon át. A mindennapokban, akár kicsi és hétköznapi döntéseink révén, akár nagyobb életeseményeken keresztül, de folyamatosan változunk. Minden új élmény, tapasztalat vagy nehézség és kihívás, lehetőséget ad arra, hogy jobban megismerjük önmagunkat, saját értékeinket és határainkat.
Az ember életében a változás jelen van a kapcsolatokban, a munkában és a személyes céljainkban is. A körülményeink sem állandóak és azokra sajnos gyakran még befolyásunk sincs. Mindezeknek az elfogadása lehetővé teszi, hogy ne ragadjunk bele a komfortzónánkba, hanem folyamatosan fejlődjünk, tanuljunk és kiteljesedjünk. Az élet dinamikusan zajlik, és akik képesek rugalmasan reagálni a változásokra, könnyebben találják meg a boldogságot és az elégedettséget. Nyilván szép ez így leírva, de kivitelezni sosem egyszerű és a saját életemben is többször meg kellett birkóznom olyan helyzetekkel, amikor be kellett vállalnom akár radikális változtatást is, mert terelt az élet vagy mert épp muszáj volt. De megéri mindig, mert így van esélyünk aktívan alakítani a sorsunkat. A jelenlegi munkám során is tapasztalom a változást nap, mint nap, hiszen a kicsi gyerekekkel, a kollégákkal és a szülőkkel való kommunikáció és törődés is más hozzáállást igényel és megköveteli a pillanatnyi helyzethez és emberhez való alkalmazkodást és megfelelő reagálást vagy akár gyors döntéshozatalt.
Lélektani szempontból a változás gyakran a tudatosság és a belső növekedés útja, ami az önismerethez vezet. Sok esetben lenne szükségünk arra, hogy végre el tudjuk engedni a régi mintákat, félelmeket vagy berögzült szokásokat és ezáltal teret adhatunk az új lehetőségeknek és a személyes fejlődésnek. Ha elfogadjuk a változást, az segít megtanulni a rugalmasságot, a türelmet és a nyugalmat a bizonytalan helyzetekben is. Ez a belső béke megőrzését jelentheti számunkra. Néha úgy alakul, hogy épp a legnehezebb időszakokban tapasztaljuk meg, amikor tényleg „mélyen vagyunk”, hogy képesek vagyunk alkalmazkodni és új, eddig talán rejtett erőforrásokat találni önmagunkban. Ahogy a természetben minden évszak váltja a másikat, úgy az emberi élet is folyamatosan átalakul és épp ebben rejlik a szépsége és az ereje.
