“Mit főzzek?” ez a kérdés gyakran elhangzik otthon, munkahelyen, a boltban. Fogós kérdés!
A régi sváb konyhát rendszer jellemezte, amelyet a szükség és a rá jellemző gyakorlatiasság hozott létre. A környező településeken is hasonló elvek alapján csinálták, de Harasztin ez volt az általános szokásrend a menüben. Ez segített egyszerűbbé, gyorsabbá tenni a mindennapokat.
Hétfő = a vasárnapi maradékot ették
Kedd = egyszerű leves, főzelék
Szerda = kiadósabb leves, tészta
Csütörtök = egyszerű leves, húsétel
Péntek = tésztanap (böjt miatt is)
Szombat = egyszerű egytálétel (ami mellett lehetett házimunkát végezni, hisz ez volt a ‘takarítás’ napja)
Vasárnap = úgynevezett ünnepi ebéd húsleves, rántott hús, sütemény.
Ünnepekkor is megvolt a rend a főzésben.
Húsvét = böjt miatt változott a menü, húsmentes ételeket készítettek, kalácsot sütöttek.
Karácsony = szentestei szokásokat tartva főztek, halételek, töltött káposzta volt ilyenkor. Bejglit, hókiflit, preckedlit sütöttek.
Búcsú = Harasztin augusztus 20-án, Szent István ünnepén van búcsú. Ilyenkor a családok vendégváráshoz készültek, kimeszelték a konyhát, feltakarították a portát, hiszen a másik településeken lakó rokonokat várták ünnepelni. Az asztalra sült kacsa, párolt lilakáposzta és hagymás krumpli került.
Esküvő = nagyon hosszan lehetne az előkészületekről beszélni, a rokonság az esküvő előtti héten kezdte a sürgés-forgást. Mindig volt húsleves, a benne főtt hús szósszal (paradicsom vagy meggy) tálalták, rántott és sült húsok, tört krumpli, májas rizs, párolt káposzta. Éjfélkor töltött káposztát szolgáltak fel. A nap folyamán többféle süteményt kínáltak, nemcsak a vendégeknek, hanem az “ablakolóknak” is.
Az étkezések (úgy mint manapság) lehetőséget nyújtottak a család tagjainak, hogy együtt legyenek, megpihenjenek, egymásra is tudjanak figyelni. Mi is hasonlóan tesszük. Higgyék el, nem nehéz!
