A szerző, Topolcsányi Laura akkor írta a darabot, amikor elvesztette az édesanyját. Ám ez nem gyászfeldolgozás, hanem egy olyan előadás, amely a szeretteinkhez és önmagunkról fűzött viszonyunkról szól. Transzgenerációs problémákról, szembenézésről, és talán feloldásokról is.
Nagyváradi Erzsébet, Dunaharasztin élő Jászai Mari-díjas színművésznő, a szintén Jászai Mari-díjas Tasnádi Csaba rendezésében mélyen nyúl az emberi lélekbe, mindezt úgy, hogy látszólag hétköznapi dolgokat tesz. És talán éppen emiatt érinti meg olyan mélyen a nézőt, amit lát, hiszen egyértelmű a párhuzam Önmagunkkal.



















































































