Az 1848-ban Európán végig söprő forradalmi hullám hazánkban vetett legerősebb magot. A történelmi eseménysort minden gyermek tanulja az iskolában. Kossuth Lajos, Petőfi Sándor és mások mellett Vasvári Pál neve nekik is egyet jelent a forradalommal.
Március 15-e a forradalmi események kicsúcsosodása volt. Pesten ezen a reggelen papírlapokon terjesztették a 12 pontot, amelyet Irinyi József fogalmazott meg pár nappal azelőtt. A korabeli helyesírás szerint ez az alábbi volt:
„Mit kiván a magyar nemzet.
Legyen béke, szabadság és egyetértés.’
- Kivánjuk a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését.
- Felelős ministeriumot Buda-Pesten.
- Évenkinti országgyülést Pesten.
- Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.
- Nemzeti őrsereg.
- Közös teherviselés.
- Urbéri viszonyok megszüntetése.
- Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján.
- Nemzeti Bank.
- A’ katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a’ külföldieket vigyék el tőlünk.
- A’ politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak.
- Unio.
Egyenlőség, szabadság, testvériség!”
A forradalom és egyben az ünnep jelképe a kokárda, azaz szalagrózsa. Eredetileg egy főúri ruhadísz volt – persze nem nemzeti színekben. Ez után készítettek maguknak politikai pártok és katonai egységek különböző színekben kokárdát. Európában a 18. században terjedt el a színes kokárdák használata, viselői ezzel a jelvénnyel mutatták ki valamilyen politikai irányzat iránti elkötelezettségüket.
A hagyomány szerint az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kezdetének estéjén a pesti radikális ifjúság vezérei Szendrey Júliától, illetve Laborfalvi Rózától kapták az első kokárdákat, amelyeket a kabát hajtókáján vagy a mellrészén, a szív felőli oldalon viseltek. A kokárdát, amely egy hitelesítő irat tanúsága szerint Petőfi tulajdonában volt, a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik, emlékeztet a wikipédia.
