Káposztalevélen sült burgonyás cipó

//Gál Tímea
vasarnapi-suti_kenyer-kaposztalevelen_gal_timea_01

Káposztalevélen sült burgonyás cipó, fotó: Gál Tímea

Úgy tűnik, hogy ez a karantén „izé” picit visszaröppent bennünket az időben. Olyan dolgokat kezdünk el csinálni, amit anyáink, vagy nagyanyáink. Az is lehet, hogy egyszerűen több időnk van, és jól esik kipróbálni olyan dolgokat, amit korábban nem. Ilyen például a kenyérsütés. Én ebből a műfajból egy nagyon speciálisat hoztam.

Az első dolog, amit megtanultam egészen pici gyermekként a konyhában, az a kenyér tisztelete volt. Már a nagyim arra tanított, hogy: „A kenyér maga az élet!”. Jól emlékszem a mozdulatokra, amikor a vekni szegése előtt a késsel keresztet rajzoltak a hasára. Kitörölhetetlenül bennem van ez a szokás a mai napig. Süssünk mi is kenyeret, egy egészen különleges, Erdélyit, amelynek a szén feketévé sülő káposztalevél olyan ízt ad, ami mással összehasonlíthatatlan. – Fázisfotók a cikk végén, galériában.

Hozzávalók

Az élesztős kovászhoz:

  • 1dl langyos tej
  • 1 csipet cukor
  • 20 g friss élesztő vagy 6g porélesztő
  • 100 g liszt + szóráshoz 1 ek

További hozzávalók:

  • 600 g búzaliszt (BL55)
  • 2-2,5 dl a burgonya főzővízéből
  • 2 közepes burgonya
  • 2 teáskanál só
  • 1 evőkanál zsír
  • fejes káposzta levél
Káposztalevélen sült burgonyás cipó, fotó: Gál Tímea

Elkészítés:

Először az élesztős kovászt készítjük el. A langyos tejbe belekanalazzuk a cukrot és belemorzsoljuk az élesztőt és felfuttatjuk, majd egy fakanállal összekeverjük az átszitált liszttel. A tetejére még egy evőkanálnyi lisztet rászitálunk és kb. fél órát állni hagyjuk, hadd dolgozzon, és keljen életre.

Közben 2 db közepes méretű krumplit alapos mosás után a héjában, enyhén sós vízben, puhára főzünk. A főző vizet sem öntjük ki, később majd kell! A kihűlt krumplit meghámozzuk, és összetörjük.

Most kell elővenni egy dagasztótálat (a nagymamám teknőt használt), és mehet bele az összes hozzávaló. A lelkesebbek dagaszthatnak kézzel, a modernek pedig géppel. Akkor lesz jó ha a felülete sima. Ha viszont szakadozott akkor még folyadékot, ha ragad akkor lisztet adunk hozzá. Kiöntjük nyújtódeszkára, gömbölyítjük és egy kiolajozott tálban kb. 40 percig kelesztjük, egy konyharuhával lefedve. Ezután újra a deszkára fordítjuk óvatosan kinyomkodjuk a levegőt belőle, cipót formázunk és újra letakarjuk, akár a kelesztő tálat is ráfordíthatjuk. Újabb 15 perc kelesztés következik.

Még nincs vége a kelesztés folyamatának, mert óvatosan meg kell fordítani, újra átgyúrni, és ismét cipót formázni belőle. Egy kosarat (a nagyi szakajtót vett elő) kibélelünk tiszta konyharuhával, meghintjük liszttel, és fejjel lefelé beletesszük a cipót, majd a konyharuha kilógó részével betakarjuk. Ismét kb. 1 órát kelesztjük.

A sütőt előmelegítjük 230 fokra és a sütőteret jól bespricceljük vízzel. Egy sütőlemezre vagy sütőkőre (pizza kő is szuper) ráfektetünk 3-4 db káposzta levelet, ráfordítjuk a megkelt cipónkat és a tetejét tetszés szerint bevágjuk egy éles késsel, majd a forró, párás sütőbe toljuk: 35-40 percig sütjük. Ha megsült, rácsra tesszük kihűlni, ez után eltávolítjuk a káposzta leveleket.

Gyerek koromban az uzsonna gyakran volt, nyáron lekváros kenyér. Csak egy szelet! De azok akkora szeletek voltak, hogy amikor ettem a kenyeret a lekváros héj összekente a füleimet. Ugyanis a végére hagytam mindig a héját, mert az volt számomra a legfinomabb. Pont ilyen ez a kenyér is, csak már nagyobb vagyok, és nem lesz lekváros a fülem, csak a kisfiamé.

Jó étvágyat!