Az első dolog, amit megtanultam egészen pici gyermekként a konyhában, az a kenyér tisztelete volt. Már a nagyim arra tanított, hogy: „A kenyér maga az élet!”. Jól emlékszem a mozdulatokra, amikor a vekni szegése előtt a késsel keresztet rajzoltak a hasára. Kitörölhetetlenül bennem van ez a szokás a mai napig. Süssünk mi is kenyeret, egy egészen különleges, Erdélyit, amelynek a szén feketévé sülő káposztalevél olyan ízt ad, ami mással összehasonlíthatatlan. – Fázisfotók a cikk végén, galériában.
Hozzávalók
Az élesztős kovászhoz:
- 1dl langyos tej
- 1 csipet cukor
- 20 g friss élesztő vagy 6g porélesztő
- 100 g liszt + szóráshoz 1 ek
További hozzávalók:
- 600 g búzaliszt (BL55)
- 2-2,5 dl a burgonya főzővízéből
- 2 közepes burgonya
- 2 teáskanál só
- 1 evőkanál zsír
- fejes káposzta levél
Elkészítés:
Először az élesztős kovászt készítjük el. A langyos tejbe belekanalazzuk a cukrot és belemorzsoljuk az élesztőt és felfuttatjuk, majd egy fakanállal összekeverjük az átszitált liszttel. A tetejére még egy evőkanálnyi lisztet rászitálunk és kb. fél órát állni hagyjuk, hadd dolgozzon, és keljen életre.
Közben 2 db közepes méretű krumplit alapos mosás után a héjában, enyhén sós vízben, puhára főzünk. A főző vizet sem öntjük ki, később majd kell! A kihűlt krumplit meghámozzuk, és összetörjük.
Most kell elővenni egy dagasztótálat (a nagymamám teknőt használt), és mehet bele az összes hozzávaló. A lelkesebbek dagaszthatnak kézzel, a modernek pedig géppel. Akkor lesz jó ha a felülete sima. Ha viszont szakadozott akkor még folyadékot, ha ragad akkor lisztet adunk hozzá. Kiöntjük nyújtódeszkára, gömbölyítjük és egy kiolajozott tálban kb. 40 percig kelesztjük, egy konyharuhával lefedve. Ezután újra a deszkára fordítjuk óvatosan kinyomkodjuk a levegőt belőle, cipót formázunk és újra letakarjuk, akár a kelesztő tálat is ráfordíthatjuk. Újabb 15 perc kelesztés következik.
Még nincs vége a kelesztés folyamatának, mert óvatosan meg kell fordítani, újra átgyúrni, és ismét cipót formázni belőle. Egy kosarat (a nagyi szakajtót vett elő) kibélelünk tiszta konyharuhával, meghintjük liszttel, és fejjel lefelé beletesszük a cipót, majd a konyharuha kilógó részével betakarjuk. Ismét kb. 1 órát kelesztjük.
A sütőt előmelegítjük 230 fokra és a sütőteret jól bespricceljük vízzel. Egy sütőlemezre vagy sütőkőre (pizza kő is szuper) ráfektetünk 3-4 db káposzta levelet, ráfordítjuk a megkelt cipónkat és a tetejét tetszés szerint bevágjuk egy éles késsel, majd a forró, párás sütőbe toljuk: 35-40 percig sütjük. Ha megsült, rácsra tesszük kihűlni, ez után eltávolítjuk a káposzta leveleket.
Gyerek koromban az uzsonna gyakran volt, nyáron lekváros kenyér. Csak egy szelet! De azok akkora szeletek voltak, hogy amikor ettem a kenyeret a lekváros héj összekente a füleimet. Ugyanis a végére hagytam mindig a héját, mert az volt számomra a legfinomabb. Pont ilyen ez a kenyér is, csak már nagyobb vagyok, és nem lesz lekváros a fülem, csak a kisfiamé.
Jó étvágyat!