Mézeskalács, amikor a gyerek az úr a konyhában

//Berényi Attila
fotó: dunaharaszti online
Nálunk már évtizedes hagyomány, hogy karácsony előtt mézeskalács készül. Ám nem akárhogy!

Ugyanis ilyenkor, amolyan adventi készülődés gyanánt összehívjuk a barátainkat, ők hozzák a gyerekeiket, és ebből egy jó illatú, beszélgetliős, forralt borozós, konyhai ramazuri támad. Két szabály van: ilyenkor a gyerekek a főnökök, és mindenkinek kötelező díszítenie. A legjobban azt szeretem, hogy friss szülőktől nagypapákig ebben a pár órában mindenki újra gyermek lesz, és kreatívan maszatol, díszít, dekorál… és nem kell, hogy szép legyen a végeredmény. A lényeg, hogy együtt vagyunk! Ez alkalommal két kissrác volt a segítségem, a galériában látható is, mit műveltek. Ja, ez a recept egy kellemesen puha mézeskalács leírása!

Hozzávalók:

  • 25 dkg méz
  • 30 dkg vaj
  • 30 dkg világos barnacukor
  • 1 kg liszt
  • 1 narancs reszelt héja
  • 2 tk szegfűszeg
  • 1 tk szegfűbors
  • 2 tk őrölt gyömbér
  • 1 tk őrölt szerecsendió
  • 2 tk szófabikarbóna
  • 3+1 tojás

Az írókához:

  • 1 tojásfehérje
  • 20 dkg porcukor
  • 2 tk citromlé
  • a legolcsóbb ételszínezékek (mert azok a legjobbak)

Egy nappal a nagy esemény előtt el kell készíteni a tésztát. Nos, kezdjük is egy kis csalással. Ha nincs kedve ezt a sok fűszert összekevergetni, kiváló a boltban kapható „Mézeskalács fűszerkeverék” is! Viszont, ha autentikus szeretne maradni, akkor elő a mozsárral, és abban keverje őrölje össze a fűszereket. Már ekkor mámorító az illat. Akkor még jobb lesz, amikor egy kis lábosban a mézet elkezdi melegíteni, és beleteszi a fűszereket, meg a narancshéjat. Addig maradjon a tűzön cucc, folyamatos kevergetés mellett, amíg felforr. Aztán csak bele kell dobni a vajat, és további kevergetés mellett hagyni felolvadni.

Egy jó nagy tálban keverje össze a lisztet a szódabikarbónával és egy csipet sóval.

Most pedig a robotgép kell: a cukrot és a három tojást kell habosra keverni, majd alacsony fokozatra kapcsolva a karokat, kis adagonként, felváltva adagoljuk hozzá a lisztet és a mézes keveréket. Nehéz, ragacsos massza lesz a végeredmény, amit fóliába tekerve minimum egy éjszakán át kell pihentetni a hűtőben, persze több napot is kibír odabent, és békésen vár a sorsára.

Amikor eljött a sütés nagy napja, akkor néhány órával korábban elő kell szedni őkelmét, hogy átvegye a szoba hőmérsékletét. 3-4 milliméter vastagságúra kell nyújtani, bőségesen lisztezett deszkán.

És tadaaaam, jön a formák kiszúrása. Ebbe már bele lehet vonni a társaságot, ki-ki kezdjen el kedvére szórakozni a dologgal. Persze a leszakadó széleket újra és újra ki lehet nyújtani, így még rontani sem lehet.

A maradék 1 tojást 1 evőkanálnyi vízzel össze kell keverni és szépen bekenni a sütőpapíros tepsibe fektetett, még nyers mézeskalácsokat.

180 fokra előmelegített sütőben 5-7 percnyi sütést igényelnek a kis kalácskák. Vigyázat! Nagyon könnyen leégnek, éppen csak egy kis szín amire szükség van. Ha pedig kisültek, hagyja őket kissé hűlni.

Az írókákat is ajánlatos korábban elkészíteni, és ez sem nagy ördöngösség: a szobahőmérsékletű tojásfehérjét porcukorral a legmagasabb fokozaton a robotgéppel verje fel, míg kemény hab nem lesz belőle. Félúton adja hozzá a citromlevet, amitől szép fényes lesz. Ahány színű ételfestéket vett, annyi felé +1, ossza el a habot. Azért kell a plusz egy, mert a fehéret ugye minek színezni. Az ételfestékek pedig egyszerűen fakanállal elkeverhetők. Végül színenként külön nejlonzacskóba kerül az íróka alapanyaga. A zacskók tetejére csomó kerül, az egyik sarkukat pedig le kell csippenteni, és készen is van az íróka. A boltokban kapható egy rakás szórható tortadísz, amivel mindenki kedvére csicsázhatja a művét, vagy ahogy a legfiatalabb mondta, PIMPELJE.

Jó szórakozást!