Velem gyakran megesik, hogy friss kalácsot ennék, de az egész nem fogy el. Ott punnyad a finom édes tészta, és harmadnap már senki sem néz rá. Na, erre kínál megoldást ezt a recept. Ráadásul még nagy előnye, hogy nem kell annyira odafigyelni a pontos mennyiségek betartására, tehát elronthatatlan!
Hozzávalók:
- 30 dkg szikkadt kalács (nem baj ha több)
- egy marék mazsola
- 3 dl tejszín
- 4 dl tej
- 3 tojás
- 10 dkg cukor
- 1 cs. vaníliáscukor
- 1 citromhéja
- 10 dkg tejcsoki (de bármilyen maradék csoki is jó lesz)
- lekvár
- némi vaj
Elő egy vágódeszkával, és itt nagyjából dobókocka méretűre vágom a kalácsot. Az egészet beleborítom egy kivajazott közepes tepsibe, vagy jénaiba. Rádobom a mazsolát, és kissé összekeverem. Ez utóbbi opcionális, ha nem kedveli a mazsolát, akkor kimarad…
A tejet és a tejszínt összekeverem, egy picit rá is lehet melegíteni – de éppen csak. Ez után mehetnek bele a tojások, a cukor (a vaníliás is). Egy kézi habverővel átdolgozom. Ha elkeveredett, akkor jöhet a reszelt citromhéja. Ezt az egész cuccot rácsorgatom a feldarabolt kalácsra, és nagyjából 10 percig hagyom, had szívja fel.
Aztán az apróra feldarabolt csokit rádobálom a tetejére, majd egy kanállal az egész cuccra lekvárt dobálok. Ízlés dolga mennyi kell, nálunk rámegy egy fél üvegnyi is, és még azt is kevesli a család. A végén pedig apró vajdarabokat dobálok legfelülre. Ha megvan az alkotás, 45 percre beköltözik a 175 fokra előmelegített sütőbe, légkeveréssel.
Már langyosan is fogyasztható!
Jó étvágyat!
