A süti legendája mondjuk úgy, nem túl gusztusos. A francia legenda azt meséli, hogy Szent Márton szamara a dűnék közé tévedt. Lámpással felszerelt gyerekek találták meg éjjel. Jutalmul Szent Márton süteménnyé változtatta a szamár potyadékát. Brrrrr…..
Erre emlékezik az ismert fáklyás felvonulás, a Martinsumzug, és a jó cselekedeteket jelképező fényt juttatja el mindenkihez. Az esemény végén tüzet gyújtanak, és liba, vagy emberke formájú süteményt kapnak a résztvevők. Eredetileg szúrtak a kezébe csontból készült pici pipát is, de efölött, most szemet hunytam.
Persze, amikor a megformázott, kelt tészta emberkéket a sütőbe teszi az ember, óhatatlanul eszébe jut Jancsi és Juliska története, és ebben a storyban most mi vagyunk a vasorrú bába! Ennyi a történet, most pedig süssünk!
Hozzávalók:
- 60 dkg liszt
- 40 g élesztő (vagy két zacskó szárított élesztő)
- ¼ liter langyos tej
- 10 dkg lágy vaj
- 2 tojás + 1 sárgája
- 60 g cukor (én barnát használok)
- 1 csipet só
- ½ citrom reszelt héja
- 1 csomag vaníliáscukor
- mazsola
A tapasztalt háziasszony (vagy -férfi), már az összetevőkből láthatja, hogy ez nem más, mint egy egyszerű kalács tészta! Ám biztos, ami biztos, haladjunk lépésenként:
Az egész mennyiségből elvett, egy kanál cukrot beleteszem a langyos tejbe és ebbe az édes fürdőbe beleugrasztom az élesztőt. Összekeverés után, magára hagyom 10 percre, hogy felfusson.
Egy tálba, amiben már benne van a liszt, a csipet só, beleteszem a lágy vajat, 2 db egész tojást, a cukrot és a citromhéjat, majd jön rá az élesztős tej. Na ezt kell kigyúrni, szép, foszlós tésztává. Én ezt a feladatot általában a robotgépre bízom, de neki is kell rá vagy 10 perc. Fontos: ha párásabb a levegő odakint, picit több liszt kell. Ez a dagasztás közben úgyis kiderül. A fontos az, hogy a tészta, munka közben magától elváljon a tál falától.
Ha ez is megvan, egy kiolajozott kelesztőtálba kerül a tészta, és megy aludni nagyjából 15-20 percre. Persze be kell takarni egy szép, tiszta konyharuhával.
A tésztát lisztezett felületen 1 centi vastagságúra nyújtom, és emberkéket formázok belőle (idősporolós megoldás, ha van nagyobb emberke forma a mézeskalács kiszúrók között). A kis emberkéket megkenem az erre félretett tojássárgájával, majd mazsolákból szemet, orrot és gombokat varázsolok rájuk. Ez utóbbiban, és a formázásban is tuti szívesen segítenek a gyerekek. Ha kész, mehet ez a kis társaság a 210 fokra előmelegített sütőbe olyan 15 percre!
Ha kihűlt, egy kis lekvárral indulhat az emberevés! Bár ez egy picit morbid, de a kicsik tuti ezen fognak rötyögni.
Jó étvágyat!
