Ez egy angolszász kezdeményezés, és még nem igazán szaladt körbe a bolygón. A lényege az, hogy legalább egy nap, mindenki forduljon érdeklődéssel azok felé, akik mellett a mindennapjait éli.
Dunaharasztira a kertes, családi házak, de maximum a kisebb társasházak a jellemzőek. Nem óriási lélekszámú város – persze néha azt érezzük, sokan vagyunk. Mégis gyakori jelenség, hogy az utcában lakókról, a szembe lévő házban élőkről semmit sem tudunk. Már az is jó, ha odabiccentünk egymásnak, vagy elhangzik egy „Jó napot!” Pedig lehet, hogy nem is olyan soká szükségünk lenne a másikra, valami miatt össze kell fognia a közösségnek.
Bármilyen hihetetlen, de a jó szomszédi kapcsolat az egészségnek is jót tesz! Gondoljon csak bele, mennyi energiát visz el, mennyi stresszt okoz az, amikor olyannak a közelében kell élnie, akit nem kedvel, sőt akivel vitája van.
Éppen ezért született meg a – leegyszerűsítve – Szomszédok Napja. Azért, hogy ne a baj, hanem a közösségi lét hozza közelebb egymáshoz az embereket.
Az ünnep megálmodói azt találták ki, hogy ezen a napon mindenki integessen a szomszédainak, úgy, hogy az ujjaival a hullámokat utánozza. Ha ma ilyet lát, akkor menjen oda egy beszélgetésre, kérdezze meg: „Hogy vannak?”. Lehet, hogy már ennyi is elég ahhoz, hogy régi félreértéseket megoldjanak, tisztázzanak…
Tehát ma integessen, ünnepelje meg így a szomszédját! Egy próbát megér.
(checkiday.com)
