Ha politikussal beszélget az ember – főleg, ha kormánypárti az illető –, fel-felcsillan a „kincstári optimizmus” a szavaiban. Ám most nem ezeket az időket éljük.
dho: Milyen most képviselőnek lenni?
Pánczél Károly: Nem volt még soha ennyire nehéz! Mert nem is volt még ilyen nehéz a helyzet. Emlékszem még a kétezres évek elejére, amikor még mindannyiunkban ott volt a rendszerváltás utáni lendület. Jött az uniós csatlakozás, ami szintén nagy reményekkel töltött el bennünket.
„Azt reméltük, hogy majd mindenki Ausztriában nyit kávézót. A valóság az lett, hogy most minden osztrák kávézóban van magyar felszolgáló.”
Az utóbbi 10 év viszont nagyon nehéz. Egymást követik a válságok. Ez szinte már törvényszerű. Gondolok itt a 2008–2009-es valutaválságra. Mennyi magyar család ment akkor tönkre, és milyen nehezen másztunk ki belőle! Ez a magyar államra is érvényes, 2013-ra tudtuk az IMF-hitelt kifizetni.
„A 2010–12-es évek időszaka nagyon nehéz korszak volt. Az ország összes plusz bevétele arra ment, hogy ettől a hiteltől megszabaduljunk.”
Aztán voltak jó éveink. A Covid előtt ott tartottunk, hogy szinte teljes volt a foglalkoztatottság. Sőt, ha a választókerületet nézzük, akkor most is inkább munkaerőhiány van. Sikerült egy nagyon jó családtámogatási rendszert elindítani, amit szeretnénk tovább bővíteni. Olyan adótörvényeket hoztunk, amivel igyekeztünk az emberek zsebében minél több pénzt hagyni. Ez a gazdaságnak is jót tett.
Aztán jött a járvány. Ez a maga emberi tragédiáival, borzalmaival hozott egy gazdasági válságot is. Emiatt volt egy gazdasági visszaesés is. Ám sikerült ezt úgy kezelni, hogy az újranyitáskor szinte robbanásszerűen ugrott meg a magyar gazdaság. 7-8 százalékos növekedésről beszélünk.
Na ebbe a kilábalásba robbant bele a háború. Persze mindannyian tudtuk, hogy feszültség van Oroszország és Ukrajna között,
„… a valóságban Oroszország és az Egyesült Államok között.”
Gyakorlatilag most olyan háború tört ki Európában, amire 80 éve nem volt példa. Ma már azt sem lehet megmondani, hogy most Ukrajnában hányan élnek. Ez különösen fájó, hiszen Kárpátalján magyarlakta területek vannak. Annak idején tudtuk, hogy kétszázezer magyar otthona volt ez a terület, majd százötvenezeré. Most, becslések szerint, nagyjából hatvanezren lehetnek, zömében idősek, nők és gyerekek.
„Nehéz most képviselőnek lenni, hiszen a szomszédban olyan háború dúl, amiről sokan azt mondják, szinte a III. világháború küszöbén állunk.”
dho: Bóna Zoltán, a szomszédos választókerület képviselője tudósított a közösségi oldalán, hogy a napokban Kárpátalján jártak Önnel együtt, Dunavarsány adományát vitték. Milyen most ott?
P. K.: Szívszorító volt. Olyan, mintha az ember évtizedeket lépne vissza. Ez mindig is a Kárpát-medence legszegényebb régiója volt.
„Azt látni, hogy teljes sötétségbe borult falvak vannak. És csak egy-két háznál van valamilyen pislákoló fény, ott, ahol hallatszik az aggregátorok brummogása.”
A legváratlanabb időpontokban nincs áram. Az óvoda, amelyet meglátogattunk, átállt a fatüzelésre. Éppen ezért mi is vittünk még egy kályhát, és iskolákba is szállítottunk felszerelést.
Karácsony előtt ismét ellátogatunk Beregszászra, a református diakóniai központba, ahol működik pékség. A Magyarok Kenyere programból viszünk 1,2 tonna lisztet.
Azt tudni kell, hogy az adományok egy része nagyon jól hasznosul. A másik részét elviszik a hatóságok a frontra vagy a munkácsi kórházba, ahol nincs mit enniük a betegeknek.
„Ukrajna léte és gazdasági működése a korrupción alapul.”
Mindennek megvan ott az ára, hogy például mennyiért nem kell átvenni a behívóparancsot. De a rendőri állást is úgy osztogatják, hogy aki felszerel, az megkapja a tarifát, hogy havonta mennyit kell letennie. Tehát az új rendőr olyankor nekiindul, és mindenkit büntet mindenért, mert azt össze kell szedni. Ide akarnak most eurómilliárdokat önteni. Ez minimum megfontolandó!
dho: A minap a Demokratikus Koalíció egyik rendezvényén voltunk Harasztin. Itt elhangzott, hogy a mostani válság idehaza az Orbán-kormány hibája.
Közéleti klubot tartott Dunaharasztin a Demokratikus Koalíció
P. K.: Butaságot beszélnek! Európában nem volna probléma, ha nem tör ki a háború. Mindenhez energia kell. Mi 40 évig a „szovjet-blokk” része voltunk. Nem is volt esélyünk arra, hogy máshonnan épüljenek ki energiabeszerzési lehetőségek. Ráadásul ez az energia akkor nagyon olcsó volt. Tény, hogy nincs tengerpartunk, ahol tankereket tudnánk fogadni. De ezzel így van Szlovákia, Csehország és Ausztria is.
„Ők egyébként a háttérben mindig tapsikolnak, amikor Orbán Viktor a szankciók ellen küzd. Nyilvánosan ezt nem teszik meg, de utána mennek és megköszönik.”
Nyugat-Európa büszkén hirdeti, hogy le tudták cserélni az orosz gázt és kőolajat – egyébként a négyszer olyan drága, amerikai energiahordozókra. Ez pedig értelemszerűen hozott egy áremelkedést és inflációt. Ennek a „háborús inflációnak” egy oka van: a háború. Minél előbb tárgyalóasztalhoz kellene ültetni a feleket.
„Magyarország a háború előtti esztendőben 7 milliárd eurót költött energiavásárlásra, ez most 17 milliárd euró. A plusz költségből 6 milliárd euró a gazdaság és 4 milliárd euró a háztartások szükségleteit fedezi.”
Utóbbit vállalta magára a Magyar Állam. Az utolsó békeévben a rezsicsökkentés fenntartása 600 milliárd forint volt, most 1600 milliárd forintot terveztünk erre a jövő évi költségvetésbe. Ám lehet, hogy 3000 milliárd forint lesz ez az összeg. Utóbbit azért mondom ki félve, mert annyi pénzünk nincs!
„Sajnos ma Európában mi vagyunk az egyetlenek, akik azt mondjuk, hogy béke kell.”
Ma azt mondjuk, hogy drága az energia, de van! És mi van, hogyha nem lesz?!
dho: Beszéljünk a választókerületéről! A minap készítettünk egy kisfilmet az eMAG-beruházásról. Nagy kérdés az új logisztikai központtal kapcsolatban, hogy mi lesz a kamionforgalommal. Ehhez kell az 51-es fejlesztése. Mikor indulhat ez el?
P. K.: Ahhoz, hogy az eMAG működni tudjon, meg kell építeni a turbó körforgalmat a Paál László utca végére. A tervezés már megkezdődött. Ennél pedig figyelembe veszik az 51-es út kétszer kétsávosítását, először az északi részén, de elkerülhetetlen minimum Kiskunlacházáig, azt megkerülve, később pedig a Bács megyei határig. Ennek a tervezése már megkezdődött, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztőé a feladat. A telephelyfejlesztésre közel 5 milliárd forintot kapott az eMAG.
„Ugyanakkor ezek a beruházások néha nem veszik figyelembe, hogy azon a területen megvan-e az ehhez szükséges infrastruktúra.”
Ezt mi jeleztük a Külgazdasági és Külügyminisztérium illetékes háttérintézményének is. A kormányelőterjesztést ők előkészítették, amit már aláírt a külügyminiszter és a beruházásokért felelős tárcavezető is. A kormánydöntésre vár az ügy. Azaz még decemberben kormánydöntés születhet a körfogalom témakörében. Ez egy bő 1 milliárd 300 millió forintos beruházás. De ez még nem az 51-es bővítése. Vannak olyan kormányzati döntések, amelyek már megszülettek.
„Hogy konkrét legyek, a 24 tantermes, Harasztira tervezett új iskola is ilyen, ahol már lement a közbeszerzés. Ez egy közel 20 milliárd forintos beruházás.”
Azokat a beruházásokat, amelyekben még nem történt kapavágás, a háború kitörése miatt a kormány leállította. Ez is ilyen.
2023-ban a Lázár János vezette Építési és Közlekedési Minisztériumban elkészül egy beruházási terv. Ebben lesznek azok a fejlesztések, amelyeket meg akar a kormány valósítani 2023–24-től a következő 10 éven belül. Ebbe tartoznak az agglomerációs iskolák, a Bugyit elkerülő út, a Bugyi–Taksony körforgalom, az imént említett haraszti körforgalom, valamint az 51-es út kétszer kétsávosítása.
De ebbe kerülhet bele a H6-os HÉV fejlesztése is. Ebben annyi jó hírünk van, hogy már közel a megállapodás az unióval a helyreállítási alapról. Egyébként ennek a költsége is ebben szerepel.
dho: Ami viszont töretlenül halad, az a Budapest–Belgrád vasútvonal fejlesztése. Mikor érnek a munkálatok Harasztira?
P. K.: Ennek a projektnek 2025-re el kell készülnie. Ez azt jelenti, hogy 2023-ban már lesz munkavégzés Dunaharaszti területén is, nagy erőkkel. Kiépül az új vágánypár helye, felújítják a régit. A bontások már megkezdődtek az egész szakaszon. Jövőre nekikezdenek a meglévő átjárók felújításának.
Budapest-Belgrád projekt: Dunaharaszti mindent megkapott, amit kért!
Gondolok itt a Némedi úti aluljáróra, amit teljesen modernizálnak. Tervezik már a Temető utcánál a nem szintbeli átjárót és a többit is. A terv az, hogy 2025-ben megindul a forgalom. Remélem, hogy gyorsan sikerül majd visszaszoktatni az embereket arra, hogy ismét a vasutat használják. Délegyházától csúcsidőben negyedóránként indul majd személyvonat, ami találkozik a HÉV-vel.
Azok a programok, amelyeket a helyreállítási alapban megjelöltünk, például ezek a kötöttpályás fejlesztések, amiben a HÉV is benne van, mind-mind fontos cél. De költenünk kell az elektromos hálózat fejlesztésére, az egészségügyre, az oktatásra. Bár az állam már most sok pályázatot írt ki önkormányzatoknak erre a keretre, amelyet megelőlegezett a költségvetésből. Ám a teljes program megvalósításához az kell, hogy utaljon az unió.
