Talán onnan érdemes kezdeni, hogy a világ legnagyobb sporteseményének megrendezése mindig hatalmas kihívás a rendező ország számára. Gyakran előfordul, hogy a létesítmények csak az utolsó pillanatban készülnek el, illetve olyan épületeket is használnak, amelyeket nem az adott eseményre terveztek.
A középdöntőktől kezdve a kézilabda tornát Párizsból Lille-be, egy futballstadionba helyezték át. Nem elírás, – a kézilabda verseny valóban futballpályára költözött.
Az ok egyszerű, – költséghatékonyság és a várható jelentős nézőszám.
Egy új, nagy befogadóképességű létesítmény építése helyett a lille-i Pierre-Mauroy Stadionban rendezték meg a kézilabda torna befejező szakaszát. Az aréna egyike volt azon tíz helyszínnek, melyekben a 2016-os labdarúgó Európa-bajnokság mérkőzéseit tartották.
Tetőszerkezete 30 perc alatt zárható, a játéktér egy része mozgatható, de a legfontosabb, hogy 24 óra alatt úgy átalakítható, hogy beltéri rendezvények helyszínéül is szolgálhat.
Ezeket a műszaki lehetőségeket alkalmazva a gyepszőnyeg felét kihúzták, a helyére építették fel a kézilabda pályát, valamint a közvetítéshez szükséges egységeket.
A kameraállások kialakítása azonban nem felelt meg maradéktalanul a biztonsági előírásoknak, mert az operatőröknek egy magas emelvényen kellett volna állniuk, így a védőkorlát már nem volt megfelelő magasságú.
Ezért a szervezők azt találták ki, hogy a kameramanokat rögzítő kötelekkel biztosítják, amit megelőzött egy kötelező, háromórás hegymászó tanfolyam. Az elméleti oktatást gyakorlati képzés követte. Fellógatták őket egy vasszerkezetre, és szimulálták, mi történne velük, ha leesnének.
Rend a lelke mindennek, – zárásként vizsgázniuk is kellett, mire egyikük megjegyezte: „ma is tanultunk valami újat.
Lehet, hogy a szervezők jobban aggódtak, mint a vizsgázók, mert közben átalakították a helyszínt, biztonságossá téve azt.
Így lett a kézilabda tornán dolgozó operatőrökből „diplomás hegymászó” Franciaországban.
